Lilith bukása

2009 szeptember 4. | Szerző: akinincs |

A történet, amit Lilithről elmesélek, 13 esztendős korában kezdődik, mivel akkor jelent meg a környezetemben, és egy tíz évvel későbbi futó találkozással kapott lezárást.

Lilith anyjával élt együtt, aki  leginkább magával törődött, és mivel nem volt belső értékrendje, és mert maga is sodródó, felszínes nő volt, lányának semmit nem tudott adni, azon kívül, hogy tehetetlenül és eszköztelenül próbálta “nevelni”. A nevelés lényege az volt, hogy minél kevesebb gondot okozzon az anyukának.

A lány legtöbbször az utcán ténfergett, és mivel koránál fejlettebb volt, öltözködésében pedig kihívó, a fiúkra jelentős hatással volt, és állandóan körülzsongták.

A gyerekek koruknál fogva vonzódnak a sikerhez, és mert tapasztalatlanságuk és kiforratlanságuk miatt nem tudják megkülönböztetni a talmi csillogást a valódi teljesítménytől, és mert nem látják, hogy egy-egy életút hová futhat ki, csodálták Lilithet. Volt aki leplezetlenül, volt aki irigykedve és fújva rá.

Lilith is sikeresnek érezte magát, és mert a pasik, a haverok jelentették számára az igazi örömet, az iskolát utálta, a többi lányt pedig lenézte, és lúzernek tartotta.

Anyját is a vesztesek közé sorolta, és megvetette. Az otthoni légkört úgy vészelte át, hogy időnként átköltöztették a nagyihoz, amikor már anyja sem bírta tovább. Anyja amúgy az egészből csak annyit fogott fel, hogy neki terhére vannak a problémák. Szóba került az is, hogy beadja lányát intézetbe.

Az anya nem tudta hitelesen, sőt, sehogy előadni a lányának, hogy miért kellene tanulnia, alkalmazkodnia. Az anya élete is elrettentő volt a lány számára, így érthetően az iskolában nem látott semmi perspektívát.

A környéken ledér életmódjáról volt híres. Ez a típus különös módon vonzza magához a jólelkű, tiszta fiúkat, miközben alapvetően huligánokat választ barátnak, akik jól helyreteszik – fizikailag is. De ő ezt a típust tiszteli.

Itt elveszítettem a fonalat, csak a későbbi találkozáskor láttam a végeredményt. A korábban szép (már amennyire ez a típus szép lehet valójában), csinos és vonzó, bár kétségtelenül közönséges lány egy leterhelt, táskás szemű 23 éves anyuka lett, aki három gyereket terelgetett a bevásárló központban, első ránézésre bunkó és hatalmaskodó férje/élettársa/párja oldalán.

Látatlanban, illetve láttára szinte biztos vagyok benne, hogy iskoláit nem fejezte be, és nyomorúságos, üres élete van, amelyből mindaz, ami korábban öröm, csillogás, buli volt, teljesen hiányzik.

Az ő története összetett, de nem nélkülözi azt az elemet, hogy a siker olykor a bukáshoz vezető út, mert elhiteti az emberrel, hogy már nem is kell semmit tennie – és a jövőjét elcsinálja.