Csillagösvényen

2009 október 8. | Szerző: akinincs |

Már a sokadik dokumentumfilmet látom, amelyben Artúr király történetének valóságalapját keresgélik a tudósok. Kutakodásuk eredményeként diadalmasan megállapítják, hogy Artúr király valójában véres kezű uralkodó volt, aki legyilkolta riválisait, és talán még népírtó is volt. A legendával ellentétben nem lehetett kővára, legfeljebb fából készült kunyhója. Páncélt sem viselhetett, miként hosszú kardot sem – mivel ezek az ő korában nem léteztek. Avalon szigete sem sziget, hanem valószínűleg egy völgy. Tavi tündérek pedig nem léteznek, miként varázslók sem (ezt a szintet még tudománynak is nevezik!).

Nem tudják, hogy a létezésnek van egy mítikus-szimbolikus-szellemi síkja. Nem tudják, hogy a kentaur, Heraklész, Zeusz ténylegesen léteznek, élnek – vagy halnak halhatatlanul. Nem tudják, hogy nem csak a tárgyi valóság valóság. Nem tudják, hogy a racionális, tényszerű igazság nem az egyetlen formája az igazságnak, és nem is a legmagasabb – nem tudják, hogy a mítosz, például Artur király története, fakadhat ugyan a valóságos történelemből, de ugyanakkor el is szakad attól, és függetlenné válik.

Ha majd meghalok, csillagösvényen fogok bandukolni. Ennek igazságát egyetlen tudomány sem fogja megdönteni, és egyetlen űrszonda sem fogja megcáfolni. Ennek tudása túl van vitán és bizonyításon………….ez nem hit, nem meggyőződés, hanem Igazság.

A valódi hit nem hit, hanem megélés – a szellemi sík megtapasztalása. Mindazok, akik a hitet tárgyiasítani akarják, és a fizikai síkon keresgélik az igazolást (vagy a cáfolatot), csak azt mutatják, hogy nem látják a lényeget, és ugyanúgy racionális szinten mozognak, mint ellenfelük, a tudomány. A tudomány az igazi “hitnek” nem ellenfele – mert nem egy szinten vannak………….