A szellem ereje

2009 szeptember 27. | Szerző: akinincs |

Az érvelésbe, vitába vetett racionális hit irreális és naiv. A tényekből önmagukból általában nem következik semmi. A tények magyarázat után kiáltanak, a magyarázatok pedig rendszerint már egy világnézet, egy szellemiség kifejeződései.

Sem a relativitás, sem a kvantumfizika, de még a durranó bogarak párzása sem hordoz semmilyen konkrét filozófiai következményt. A példák és törvényszerűségek filozófiai érvként való alkalmazása önkényes, mert azt senki sem gondolhatja tisztességesen, hogy a valóság egészének néhány aspektusa, amelyeknek érvényességi köre sincsen letisztázva, eldönt végső kérdéseket.

Látom magam előtt a korlátolt és kaján racionalistát, aki azt hiszi, hogy amit ő kiolvas a tudományból, az egyértelmű és kétségbevonhatatlan. Korlátolt azért, mert nem veszi észre, hogy ő ugyanúgy mintázatot keres a létezésben, ami őt megerősíti, mint a hívő. Nem veszi észre, hogy ugyanúgy hívő, ezért lenézi a többi hívőt. Mert ő racionálisnak hiszi magát, aki tud, és nem hisz. Hite a tudományban vallásos hit, ugyanis bizonyos abban, hogy a folyton fejlődő tudomány végül őt fogja igazolni, és mindazt cáfolni, amit ő nem szívlel, és babonának tart. Engem ez a korlátoltság zavar az egészben.

Nincs semmi a világon, se kultúra, se értékrend, se tudomány, se vallás, se puszta nézelődés, ami mögött ne egy szellemiség húzódna meg. A szellemiség lát, csoportosít, értékel. Nincs világnézeti semlegesség, mert az valójában a nihilizmus álcázva. A nihilizmus sem fog más eredményt szülni, mint ami szellemiségéből fakad, és az összes tényt, ami a birtokában van, a nihilizmus szerint fogja csoportosítani.

Mivel a szellemiség a döntő, a forma, tehát a hitvallás, az érvrendszer másodlagos. Ezért sohasem érvelni kell. Az érvelés félreértés. A nihilistának is vannak érvei, amiket meg lehet akár cáfolni is, de az alapállása, hogy ő nihilista, száz megdöntött érv után sem fog változni.

Ha felismerjük valakinek a szellemiségét, akkor van esélyünk arra, hogy eldöntsük, érdemes-e vele beszélgetni. Az érvelés és a vita racionális mítoszát pedig dobjuk ki az ablakon. Ahogy a cinikus embert sem érvek, hanem személyes élmények térítik el addigi útjáról, és töltik fel újra bizalommal, úgy a racionális embert sem érvek, hanem személyes tapasztalatok billenthetik ki a korlátoltságából…………

A racionalizmus, amely önmagát mindenek fölé helyezi, az idiótizmus egy formája, mert az emberi lét egyetlen dimenziója kedvéért letagadja a többit. Racionalizmusra nem lehet ép és egészséges társadalmat szervezni……………..