töredék…….

2010 március 14. | Szerző: akinincs |

 Ami pedig áthatja a korszellemet, az a távlatok teljes hiánya. Nem akar érvényes lenni, nem akar igazságot megfogalmazni, nem akarja igazából megismerni a világot, csak a maga kis szubjektív véleményét szeretné elmondani, amit bár maga sem tisztel annyira, hogy átgondolja, érte kiálljon, de elvárja azt a tiszteletet a többiektől, hogy ne minősítsék.

Egyébként is szokása minden gondolatát úgy felvezetni, hogy az csupán szubjektív részigazság, ne is várjon senki tőle mást, ne is vitassa, ő maga sem hisz benne, csak fecseg, csak véleményt mond, csak hangosan elmélkedik. Azt mondja, hogy ő vállalja a felelősséget a szavaiért, legalábbis azon szavaiért, amikben már előre elhárította a felelősséget. Számára már sokkal fontosabb a deklarált szándéknyilatkozat, mint a tényleges szándék, a ténylegesen megfogalmazott gondolatok (nem bírom az undoromat leküzdeni velük szemben). Az új világban bárki bármit mondhat, ha mondandója elé biggyeszti, hogy ez az ő véleménye (ez az önfelmentés adu ásza). Ez a felelőtlenség, a fecsegés új ruhája, és még szépen is fest. Nincs kellemesebb a szép fedőhazugságnál.

Közben olyan világról álmodik, ahol őt nem bántják, csak szeretik és megértik, nincs konfliktus, nincs bosszú, nincs semmi emberi, csak humánus racionalizálás, fecsegés, az ösztönök szublimációja – teadélután a babaházban.

Olyan világról álmodik, ahol a suszterinas nem tűri, hogy a mester minősítse a munkáját, és kontármunkának, selejtnek nevezze azt, ami kontármunka és selejt. Mert a modern inas érzékeny, és neki nem lehet megmondani (és egyébként tényleg ezt hallom, ma már nem lehet megmondani, mert sértődés és dac a válasz, és a szülő reklamál!), de ezt az érzékenységét úgy tünteti fel, mintha ő humanistaként az ellen küzdene, hogy egyik ember megítélje a másikat……

Egyébként is, a korszellem már azt is tagadja, hogy lenne kontármunka, meg tehetségtelenség, meg rossz darab, mert minden relatív, és ami az egyik embernek tetszik, az a másiknak nem.

A korszellem diadalát tapasztalhatjuk az iskolákban is, nem csak a privát szférában. Hovatovább nem lehet majd értékelni senkit, mert azzal megbántjuk a lelkét. Hovatovább a szélhámosok, kontárok, tehetségtelenek is megértést és tapintatot fognak maguknak követelni (és tényleg!), és esélyegyenlőséget. Az új világban nem lehet majd azt mondani valakinek, hogy menjen vissza az iskolapadba tanulni, mert zagyvaságokat beszél, ugyanis ez ítélkezés, és senkit nem szabad bántani. 

Az új világ a korszellem diadala lesz: cukormázzal leöntött hazug szürkeség, ahol mindent megfojt az örökös megértés. Nem a bűnözőket fogják börtönbe csukni, ugyanis őket is meg lehet érteni, és szociális, pszichológiai érvekkel áldozatnak feltüntetni. Az új világban a türelmetleneket, hőbörgőket és ítélkezőket fogják becsukni, mert zavarni fogják az általános nagy megértést és szeretetet.