Hitler játszik

2010 március 13. | Szerző: akinincs |

Számomra egyáltalán nem meglepő módon szeretem a stragégiai játékokat, amelyeket amíg nem volt számítógép, társasjáték formájában játszottam. A számítógép megjelenésével és fejlődésével ennek a kikapcsolódásnak a határai soha nem gondolt mértékben kitágultak, és a folyamat még nem állt meg. A játékok formája és stílusa szinte végtelen. Irányíthatunk egy céget, egy várost, vagy akár egy birodalmat is. Az internet révén az ellenfeleink valós élő emberek is lehetnek. Bár a játék nem valóság, mégis lehetőséget nyújt arra, hogy az ember bizonyos vágyait, álmait kiélhesse, olyan szerepeket élhessen meg félig-meddig valóságosként, amikre amúgy talán esélye sincsen az életben. Bár a játék nem pótolhatja a valóságot, valamelyest helyettesítheti. Az a gondolatom támadt, hogy sok Hitler bizonyára otthon ül a gépe előtt, és a virtuális világokat igázza le, újra játssza a történelmet, talán éppen ebben a pillanatban Napóleonként, vagy Caesarként. Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy ez a kikapcsolódás sok Hitlerben csökkenti a késztetést, hogy a való világot hódítsa meg, és ha nem lenne számítógép, több lenne az utcán tomboló őrült.