Humanisták?

2010 március 12. | Szerző: akinincs |

Egy sajátos magatartás terjed egyre jobban. Látszólag humanista, toleranciáról, megértésről, szeretetről beszél, elutasítja a rosszat, a bántást, az ítélkezést, az agressziót, valójában azonban nem hisz semmiben (ezért nem szereti a konfliktust, mert abban csak békétlenséget és bántást lát), csak szeretné kigyomlálni a világból azokat a jelenségeket, amelyeket ő negatívnak tart (vagyis azt, ami bántja, frusztrálja – ne keressünk itt se magasröptű etikát!), és szeretné, ha mindenki úgy gondolkozna, mint ő. Ezt nevezné a béke és a megértés világának.

Mivel inkább ösztönből, érzelemből, személyes megélésből filozofál, racionális köntösbe öltöztetve a saját érdekeit, úgy feltüntetve, mintha azok mindannyiunk érdekei lennének, soha be nem vallaná, hogy a saját gondolkodását, mentalitását akarja kizárólagossá tenni. Ez ugyanis ellentétben lenne azzal, amit szavakban vall – nevezetesen, hogy a sokszínűség, a sokféle gondolkodás érték. 

Soha nem lehet azonban szembesíteni önmagával, mert amíg nem jön rá magától, hogy milyen öncélú és negatív az, amit ő önzetlennek és pozitívnak tart, tehát amíg nem érti meg vágyainak valódi jelentését, addig rendületlenül hisz abban, hogy a saját nyilvános szándéka (a béke világa) azonos azzal, amit ténylegesen képvisel (jó esetben is a felelőtlen gyermek álmodozása).

Ennek az érzület-filozófiának az a legnagyobb csábereje, hogy első ránézésre pozitív célokat tűz ki. Elég kevés ember horkanna fel (rajtam kívül), ha azt hallaná, hogy a cél egy megértő világ, ahol nincsen konfliktus. Ez elkábítja azt is, aki mondja, és azt is, aki hallja. A cél annyira evidens és vitathatatlan, hogy senki nem gondol bele abba, hogy miért akar valaki egy ilyen világot (mi a valódi szándéka, mi elől menekül, mit nem bír elviselni, stb…?), és mit jelentene egy ilyen világ, ha megvalósulna.

Az érzületfilozófia tehát nem törődik sem a kiindulási ponttal, sem a megvalósulással. Jól hangzik, pozitív üzenete van, és fel lehet mögé sorakozni. Mivel nem valósulhat meg, ezért megőrizheti az utópiák diszkrét báját, vonzerejét.