Ellentmondások

2010 március 7. | Szerző: akinincs |

Azt gondolom, hogy egy tettet nagyon sokféle szempont alapján lehet megítélni. Fel lehet róni, hogy fájdalmat okozott, téves volt, rombolt, nem volt tekintettel másokra. Azonban, és ez nagyon fontos, a helyes cselekvésnek nem feltétele, hogy ne okozzon fájdalmat, hogy tévedhetetlen legyen, és alkalmazkodjon a többiekhez.

A napokban hallottam egy remek megfogalmazást az egykori egészségügyi miniszter, Molnár Lajos szájából (itt és most lényegtelen, hogy mit gondolok felőle és ténykedése felől). Azt kérdezték tőle, hogy zavarta-e az a hatalmas antipátia, ami a hivatali pozíciójában felé irányult. Molnár Lajos válaszában elmondta, hogy ez nem számít, ugyanis már sokszor megfigyelte, hogy rendkívül kártékony emberek voltak nagyon népszerűek, és szeretnivalóak. Nem a szimpátia és a felé irányuló szeretet dönt afelől, hogy jó-e, helyes-e az, amit csinál.

Az már az én megfigyelésem, hogy olyan emberek, akik tehettek volna jót is, mert volt hozzá szívük és értelmük, azért váltak haszontalanná, mert fontosabb volt a számukra, hogy szeressék őket, ezért nem vállalták fel a szükséges konfliktusokat sem a környezetükkel.