Elítélve
2010 március 7. | Szerző: akinincs |
Amikor fájdalmat okoz nekünk a másik ember az ítéletével, és az első sértettség és indulat elmúlik, akkor ott marad a szomorúság, és a lüktető lelki seb. Ilyenkor gyakran egyfajta szelíd óhaj uralkodik el rajtunk, hogy bár toleránsabb lenne a világ, bár nem ítélkeznének az emberek (főleg nem megalapozatlanul), bár mindenki udvarias és tapintatos lenne szavaiban (is)!
Ítélet azonban sokféle van: elhamarkodott, átgondolt, szubjektív, objektív, sértő és tapintatos, igazságos és igaztalan, tanulságos és vagdalkozó, stb…….(mint mindent, az ítéletet is jellemezhet egyszerre két ellentétes tulajdonság, vagyis az igaztalan ítéletben is lehet igazság, és fordítva)
Az egész életünk nem más, mint folytonos döntéskényszer, így az ítélet fogadása sem más. El kell döntenünk mely ítéletet fogadjuk el és meg, melyet hagyjuk figyelmen kívül, de még azt is, hogy mit kezdünk a minket sújtó ítélettel (hogyan dolgozzuk fel). Ahhoz, hogy a sokféle ítélet közül kiválasszuk azt, ami értékes, és elvessük azt, ami értéktelen, nélkülözhetetlen egyfajta tudás, tapasztalat, emberismeret. Azt azonban észben kell tartanunk, hogy akármilyen ítélettel találkozunk is, amögött egy ember látásmódja van, tehát nem pusztán rólunk beszél, hanem önmagáról is.
Remélhetünk egy olyan világot, ahol nincsenek ítéletek és ítélkező emberek, de közben nem feledhetjük, hogy úgy nem fogunk semmit tanulni, ha folyton csak megértéssel és toleranciával találkozunk, és mindent becsomagolva kapunk, és folyton megússzuk a fájdalmat (még az igaztalanságot elszenvedő sérelem sem értelmetlen).
Az ítélet, az agresszivitás is fontos szerepet tölt be mint visszajelzés, mint információ. A megélt fájdalom pedig fontos ösztönző, amely (ha éppen nem önsajnálatra) fokozott munkára késztet (jelen esetben gondolkodásra) – akinek fáj a lelke, szíve, annak felülmúlhatatlan oka van arra, hogy feldolgozza a vele történteket, tehát tanuljon. Nem látom tehát sem értelmetlennek, sem kikerülhetőnek azt, hogy akár ítéletet mondjunk, akár ítélet alá essünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Igen,így már értem :).Köszönöm.
Mégis, remélem az ítélet mentes világot,szerintem lesz mit tanulnunk,vagy akkor fogunk igazán élni,lesz értelme a létünknek,így is van,csak az már egy “más fordulatszámú” világ.
Tenni érte mindenki önmaga tud.Talán ép egy ítélet után…
……én megértem, hogy a mindennapi sérelmeid miatt így látod a helyzetet, ilyen vágyaid vannak, de ha jobban belegondolnál, összefüggéseiben néznéd, akkor rájönnél, hogy ama ítéletmentes világ nem más fordulatszámon működne, hanem degenerált világ lenne, ami egyszerűen életképtelen.
Mihez képest lenne degenerált?A nagyon flottul működő jelenről beszélünk?
Ilyet én is tudok kérdezni: A tüdőrákos a lepráshoz képest egészséges?
Most komolyan: belegondolsz te abba, amit mondasz? Ítéletmentes világ? Mégis, hogy működne? Nem létezne bíróság, nem lennének kritikusok? A nézők élveznék a rossz darabot is? Mindenki szeretne mindenkit? Nem lennének ellentétes álláspontok? Nem lennének különböző hitek? Nem lenne tanár és diák, mester és tanítvány? Nem lenne tudás és tudatlanság? Megszünne minden különbség? Nem lenne értéke semminek, vagy mindennek azonos értéke lenne? Az emberek fejéből kitörlődnének az ellentétes fogalmak, úgy mint értékes-értéktelen, szép-csúnya, jó-rossz, nemes-nemtelen?
Ha te arról ábrándozol, hogy a világ ítéletmentes lesz, ami egyszerűen képtelenség, akkor én pedig arról álmodozom, hogy majd egyszer az emberek képesek lesznek végiggondolni, hogy mit beszélnek.
…a reggeli válaszom elszállt,vagy nem kommunikálsz velem?
Kedves Fülöp,
nem hergelés céljából íródott!
Nem,nem egészséges egyik sem.
Nem azt mondtam,hogy nem lennének ellentétpárok:jó-rossz,hideg -meleg,stb.
Nem azt mondtam ,hogy nem lennének különbségek,álláspontok,csak azt,hogy nem ítélnélek el azért,mert Te így gondolkodol.Te sem ítélkeznél fölöttem,mert másként gondolom.Látnám a különbséget,mert MEGFIGYELNÉM…tulajdonképpen nincs is jó-meg rossz,csak nézőpont.Meg van is jó-meg rossz,mert nincs FIGYELEM.Lényeges lenne a becsület.Önmagammal,hogy felismerjem mit érzek a dolgokkal kapcsolatban.A legtöbbször felszínesek vagyunk,nem nézünk a dolgok fenekére,hogy mi is van e mögött az érzés mögött,valójában mi mozgatja?Csak maradunk a felszínen,godosan becsomagoljuk vmiféle ítéletbe,szinte felvértezzük magunkat vele, és indulhat a “tánc”.
A bíróságokat,a rendőrséget a becstelenség szüli.
Ha egy színdarab 50 embernek tetszik,50 embernek nem,akkor az jó,vagy rossz a darab?Közülük hányan változtatják meg a véleményüket a kritikus írása alapján?A kritikus mi alapján írja:az olvasottsága,a tanultsága,a kor szelleme ,az aktuális hangulata ,ne adj isten a lefizethetősége alapján?(megfejtésüket kérem március végéig borítékolják 🙂
Nincsenek különböző hitek,csak egyházak.
Van olyan,hogy a tanár is tanul vmit a diáktól?Hogy egy kérdés ösztökél vmi új nézőpont felfedezésére?
Van olyan ember a földkerekségen aki mindent tud?Ha az emberek többsége nem tud mindent,akkor tudatlan?
Ami nekem szent,nemes,értékes,szép,attól az a másik embernek lehet semmitmondó?
Ami nekem undorító,a másiknak lehet szent?Sőt,akár nekem is lehet egy másik időben ,más szituációban,egy másik helyzetben.
Én arról álmodozom,hogy egyszer az emberek képesek lesznek érezni,képesek lesznek önmagukba fordulni,nem ítélkezésekkel takarózni.
Kedves Lé!
Válaszod részint eltért a tárgytól, részint szétesett több témára, részint azt mutatja, hogy nem értetted az én mondókámat, ezért inkább másként felelek rá. Szeretném összefoglalni azt, hogy mit jelent a kívánságod:
Te azt mondod, hogy az, hogy egyik ember elítéli-megítéli a másik embert (illetve bármit), az minden körülmények között rossz, hiba, tévedés, abból jó nem születhet, és a világ akkor lesz jó, ha senki nem ítél el és meg senkit.
………amúgy a súlyos tévedéseid (bíróság, egyház, színdarab..stb.) mellett az egész szöveg a tét nélküli okoskodás iskolapéldája. Ilyet soha nem írna le olyasvalaki, aki igazán hisz valamiben, azért megszenvedett és megharcolt, hite és értékrendje nem utolsó sorban a szembenállás révén kristályosodott ki, és számára természetes az, hogy kiáll magáért, akár a többiekkel szemben is. Amit leírtál, az humanizmusnak tűnik, pedig valójában nihilizmus…………Amit te akarsz, az nem egy toleráns világ, hanem az, hogy mindenki úgy gondolkozzon, ahogy te.
Kedves Lé , Kedves Fülöp!
Nem hiszem, hogy Lé ítélet mentes világot szeretne, hiszen akkor egy olyan világot szeretne, amely megtagadná a fejlődést, a haladást, a tisztánlátást. Szerintem inkább az elítélésről írt.
Ha ítéletről van szó, gyakran keverjük össze az elítélést a megítéléssel és az ítélet hozatallal.
Minden ember több száz ítéletet hoz magában nap mint nap. Minőségük,és valóságtartalmuk vitatható, ahogy Fülöp is írja,és nem mindegy kitől indul,, és kinek szól, valamint hova jut el.
Fontos, hogy tudjuk,mi is ítélkezünk, tőlünk is indul ítélet,nem csak becsapódik nálunk másé.
Én nem szeretnék ítéletek nélkül élni, mert az azt jelentené, hogy nincs saját véleményem, másoktól független megítélésem, nem tudom elhelyezni gondolatban a dolgokat, és nem vagyok képes kapcsolatban lenni a környezetemmel. Saját ítéleteim nélkül csak báb lennék.
Kedves Bodzalányka!
Valóban igazad van:az elítélés helyett ítéletet írtam ,ezért elnézést ,így félreérthető voltam,az bizonyos.
Kedves Fülöp!
Súlyos tévedéseim mellett(ahogy Te látod) továbbra is kitartok ….bár harcolni nem fogok, és nem szeretném rád kényszeríteni az én nézőpontomat.Ha ezt tenném ,magamat cáfolnám meg.
“Ahogy én látom”???………Nem, kedves Lé, ez így túl olcsó megközelítés.
Neked tényszerű és tudásbeli tévedéseid (hiányosságaid) vannak, és ezek nem az én látásmódom szerint hibásak, hanem a tényekhez, a valósághoz képest. Mert az, hogy “nincsenek különböző hitek, csak egyházak”, és az, hogy “a bíróságot, a rendőrséget a becstelenség szüli”, nem pusztán tévedés, hanem felületes csúsztatás, durva leegyszerűsítés, ami még egy párt propaganda szórólapján is bántó lenne………
A bíróság azért is van többek között, hogy vitás kérdésekben, amelyekben mindkét fél “becstelenség” nélkül hisz a maga igazában, valamilyen igazságot tegyen………..Ami pedig a hitet illeti – bár én nem csak a vallásos hitről beszéltem, hanem mindenféle hitről, hát éppenséggel egyház nélkül is elég sokféle, és ellentétes hit is létezik. De ennek felismeréséhez is művelődni kéne elhamarkodott és átgondolatlan ítéletek helyett.
Ha már az ítéletek ellen küzdünk, akkor a megalapozatlan ítéletekkel kellene kezdenünk.
Szóval kérlek, ne kend el a dolgokat a magad javára, úgy állítva be, mintha mindössze véleményekről lenne szó! Köszönöm.
Tévedések mellett kitartani pedig nem dicsőség, hanem elzárkózás a tanulástól, dac, gyermetegség. De persze jogod van ragaszkodni a tudatlansághoz is akár.
Kedves Bodza!
Minden szempontból tetszik a kommented. Lényeglátó, frappáns, és nem kioktató, hanem udvarias. Ebből a szempontból akár példaként is szolgálhatna a számomra. Kellemes hétvégét! 🙂
Kedves Fülöp!
Bevallom, nem mindig értek egyet a vitáid rendezésében veled, még ha a tartalommal igen.
Gondolkodtam rajta, és az oka az lehet, hogy nőként másként veszek részt konfliktusokban. Szerintem egy nő nagy intenzitással veti bele magát egy veszekedésbe,majd idővel fontosabbá válik a lelkek összesimulása, mint a valós megoldás ,megtalálása. Egy férfi viszont fokozatosan folyik bele a vitába, és az igaza, önérzete, életfilozófiájához való ragaszkodás, ugyanolyan fontos, mint a megbékélés.
Néha a kettő összeegyeztethetetlen. Megpróbáltam erről egy bejegyzést írni, de belesültem. Lehet, most sem a legjobban fogalmaztam meg.
Remélem valamit azért ki tudsz hámozni az iméntiekből…
Kedves Bodza!
Jó felvetés, és már adtál is témát egy beíráshoz. A kérdést fontosnak érzem, és fontos is lenne megoldást találni, mert én ennek az igazságnak gyakran inkább a negatív oldalát tapasztaltam meg……:)