Amikor lélekvándorlásról beszélünk, akkor a karmát csakis a tetteink következményének vesszük, pedig az a lehetőség is fennáll, hogy azok a kötődések, amelyek másokban kialakulnak irántunk, szintén karmát, szintén marasztaló erőt jelentenek (miként a saját kötődéseink ugyanúgy a függőség irányába hatnak, meghatározva a majdani sorsunkat).
A buddhizmus (hinduizmus) egyik célja a kötődések elvágása, amelyek újjászületésre kényszerítik a lelket. Egy történet ezt úgy fejezi ki, hogy a vén hegyi remete azért imádkozik, hogy lője már le valaki az öreg sast, mert addig, amíg emlékezik rá valaki, nem halhat meg – és már csak a sas emlékszik rá.
A lelkem mélyén érzem, hogy nem az a hivatásunk, hogy minél jobban beledolgozzuk magunkat a világba, ezernyi gyökeret eresztve, hanem hogy eloldozzuk magunkat mindentől.