Aki nincs
2010 február 24. | Szerző: akinincs |
Amikor lélekvándorlásról beszélünk, akkor a karmát csakis a tetteink következményének vesszük, pedig az a lehetőség is fennáll, hogy azok a kötődések, amelyek másokban kialakulnak irántunk, szintén karmát, szintén marasztaló erőt jelentenek (miként a saját kötődéseink ugyanúgy a függőség irányába hatnak, meghatározva a majdani sorsunkat).
A buddhizmus (hinduizmus) egyik célja a kötődések elvágása, amelyek újjászületésre kényszerítik a lelket. Egy történet ezt úgy fejezi ki, hogy a vén hegyi remete azért imádkozik, hogy lője már le valaki az öreg sast, mert addig, amíg emlékezik rá valaki, nem halhat meg – és már csak a sas emlékszik rá.
A lelkem mélyén érzem, hogy nem az a hivatásunk, hogy minél jobban beledolgozzuk magunkat a világba, ezernyi gyökeret eresztve, hanem hogy eloldozzuk magunkat mindentől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ez vágyként jelenik meg a lelkedben?
Kedves (Akinincs) Fülöp!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, s hogy válaszoltál!
Problémáimat magam okoztam magamnak, de az eloldozást segítségeddel oldottam meg.
Köszönöm, a „beszélgethetünk” lehetőségét.
Üdvözlettel: Su.
(ezt, kérlek, ne aktiváld)
Kedves Lé!
Válaszaim a következők:
– Nem vágyként, hanem célként jelenik meg, és már akkor is így volt, amikor még nem is tudtam megfogalmazni, mert egészen korán olyan hősöket választottam, akik ezt megvalósították………..
– Amúgy nem aranykereskedő, hanem gyémántcsiszoló zsidó vagyok Hollandiában. 🙂
….hát, ez nem hangzik túl jól …sajnálom .
….számomra nem világos, hogy mi hangzik benne rosszul, és mit kell sajnálni. Különösnek tetszik, hogy ami az egyiknek pozitív és értelmes cél, az másban sajnálatot vált ki…….
Nekem jól esik céltudatlanul gyökereket eresztenem ebbe a világba ,persze elfogadom,hogy másnak nem.Csak első olvasatra valahogy nem hangzott jól.A sajnálom nem lesajnálom akart lenni!