A kavics kalandjai

2010 február 23. | Szerző: akinincs |

Szeretnék csatlakozni a széplelkekhez, akik a mondanivaló helyett a hasonlatokat boncolgatják, és a kavics felhasználhatóságát elemzik, amihez természetesen joguk van. Nagyon megtetszett ez a módszer, ezért gondoltam, írok magamnak néhány észrevételt, folytatva a megkezdett hagyományt, ezáltal meghirdetve a  kavics-szemináriumot (geológusok hozzászólását várom, akik új szempontokkal gazdagíthatják a kavics történelmét):

– Amikor az ember elmegy kirándulni, észrevehet egy kavicsot, amely magához vonzza a tekintetét. Zsebreteszi, hazaviszi, és ragaszkodik hozzá, vagyis a számára értékké válik, személyes emlékké.

– Van, hogy egy kavics is lehet a művészet eszköze, tárgya. A kavics egy installációba helyezve jelentést kaphat, de olyan is előfordul, hogy a formáját figyelembe véve festenek rá valamit.

– Törzsi varázslók varázsköveket tarthatnak maguknál, amelyek lehetnek folyami kavicsok is. Ugyan hogyan lehetne egy mágikus tárgy értéktelen?

– Előttem szóló elfelejti, hogy a mágikus tárgyakban nem mindenki hisz. Ami az egyiknek mágikus kő, az a másiknak pusztán egy kavics.

– A kavicsból lehet építkezni, gyémántból és aranyból azonban nem lehet falakat felhúzni.

– Az előttem szóló téved, mert a gyémánt közvetlenül nem építőanyag, de fizetőeszközként azzá válhat.

– Az előttem szóló nem gondol a kőkorszakra, amikor a gyémánt még nem volt fizetőeszköz, de a kavicsból pattintottak kőszerszámot. Viszont nem építkeztek. Kavicsból sem. Akkor barlangban laktak.

– Az előttem szóló nem gondol arra, hogy a “primitív” ember, de még az állatok egy része is, vonzódik a fényes, áttetsző, csillogó tárgyakhoz, ezért még a kőkorszakban is lehet, hogy fizettek gyémánttal a barlangpiacon. Az ősember sem oly primitív, hogy csak azt tartsa értéknek, aminek praktikus haszna van.

– Az előttem szóló előtt szóló biztosan nem tudja, hogy általában speciális, sokszor vulkáni kövekből készültek a kőeszközök, a folyami, parti kavics nem igazán alkalmas erre.

– A szerző bizonyára elitista, ezért beszél lenézően az egyszerű kavicsokról, amelyek a széles dolgozó néptömegeket jelképezik. Bizonnyal nem méri fel a szerző, hogy “kavicsok” nélkül elitizmus sem lehetséges, tehát ha le is nézi a “kavics-létet”, az tudtán kívül értéket képvisel. Harcoljunk a “kavicsok” egyenjogúságáért! Jelige: én is kavics vagyok.

Most, hogy így kimerítettük a lényeget: – lehetne ezt még folytatni a végtelenségig, de minek?