Egyedülálló vagyok?
2010 február 19. | Szerző: akinincs |
Most hallottam nyilatkozni Nagy Bandó Andrást. Lelkendezve részletezte, hogy minden ember egyetlen, páratlan, megismételhetetlen. Előzmény és utózmány nélküli. Nincs két egyforma ember. Nem csak fizikailag, de gondolkodásban, érzületben sem. Pedig a nagy számok törvénye alapján lenni kellene ismétlődésnek. De nincsen.
Ez a filozófia, amely minden embert egyedinek tart, és ezt értékként kezeli, mindig taszított. Egyszerűen nem lehet érték az, amit a születésemmel, a hozzájárulásom, a hozzáadott munkám nélkül kapok. Ami alanyi jogon jár. Egyébként is, vagy nem érzem evidensnek, hogy minden ember különbözik, vagy nem tartom lényeges kérdésnek. Nem tudok tőle lelkesedni, nem tudok belőle fontos következtetést levonni. Mármint ha igaz.
A különbözés másoktól csak akkor érték, ha egy vállalt út eredménye, és közben olyanok is vannak, akik ha nem is maradéktalanul hasonlítanak egymásra, de lényegében egyformák, jellegtelenek, szürkék. Az egyéniség csak a tömeggel, az uniformitással szembeállítva nyeri el ragyogását – ha azonban mindenki egyéniség, akkor lényegében nem történt semmi. A különbséget-különbözőséget-egyediséget csak az egyéniségben tudom értéknek látni. Különben az egész semmi több, mint kavicsok milliói a parton – ugyanaz mind, mégsem egyformák (más az alakjuk). Ettől azonban még kavics mind.
Nagy Bandó humanizmusában mindig éreztem valamiféle gyermeki naivitást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kikérem magamnak az összes szürke,jelentéktelen kavics védelmében is!!!Mert szerintem a tömeg,mint olyan,csak azért jellegtelen,mert nem adod meg magadnak a lehetőséget,hogy megismerd személyesen egytől egyig…..nem mintha ez lehetséges ,vagy kötelező volna.
Különben az egész több, mint kavicsok milliói a parton – ugyanaz mind, mégsem egyformák…..:)
Kedves Lé!
Lehet, hogy a kavics mind más formájú, de mivel sok van belőlük, értéktelenek. A különbözőségük nem hordoz értéket. A különbözőségük csupán ténykérdés. Lényegében nem számít. Lehetnének tök egyformák is – a lényeg ugyanaz.
A kavicsból sok van, ezért relatíve értéktelen. A nemesfém, a drágakő ritka, ezért értékes. Ezekhez művészi szintű megmunkálás révén olyan értéket lehet hozzáadni, ami értéküket megsokszorozza. Az ugyanolyan tisztaságú aranyrög piaci értéke nem különbözik, azonban a megmunkálás révén ugyanaz az anyag lehet egy köznapi aranyékszer, vagy egy művészi dísztárgy. Ugyanaz az anyag, mondjuk ugyanaz a súly, ám az egyiknél megjelenik valamiféle többlet, aminek révén egészen més értékre tesznek szert.
Kedves Fülöp, tényleg vitatható néhány mondat, és azt hiszem értem, miért a felzúdulás a kavicson. 🙂 Egyébként mindenkinek igaza van. Neked is, ha ebből a nézőpontból nézzük:
“Egyszerűen nem lehet érték az, amit a születésemmel, a hozzájárulásom, a hozzáadott munkám nélkül kapok. Ami alanyi jogon jár.”- ha ebből indulnak ki a hozzászólók a továbbiakban, akkor talán értik mit szeretnél mondani. És ha félreteszik egy kicsit a szürke kavicsságtól való tartózkodásukat.
Persze lehet én látom rosszul.
“Nincs két egyforma ember. Nem csak fizikailag, de gondolkodásban, érzületben sem.” -ezzel különben egyetértek. És igaznak tartom.Bár valószínűleg kiragadott mondat, mert ebből nem következne a felháborodott vagy milyen:) reakciód. Saját véleményem a különbözőség okára egyszer leírtam Bodzánál egy vonaton ülős példával. És egyébként bármilyen hihetetlen pont a különbözőség a lényeg, a hasonlóság az nem érdekes. Csak egy bizonyos ideig, aztán unalmas, és pocsolya-hát ez jutott eszembe, na.:))) Állóvíz, aztán kiszáradó tó. Nem inspirál, nem visz sehová. Bocs, hogy ennyit makogok, próbálom magam minimális energiával kifejezni.:)
Szép estét neked!