A dolgok értéke
2010 február 19. | Szerző: akinincs |
A parton millió kavics hever, melyek formailag lehet, hogy mind különböznek, és így egyedinek tekinthetőek, mégsem akad senki, aki a kavicsot értéknek tartja. Sok van belőle, könnyen pótolható. A különbözőségük a sokaságuk révén értéktelenné válik, ráadásul a lényegen, hogy mind kavics, és így lényegében egyforma, nem változtat. Amiből sok van, az mindig értéktelen. Ha a különbözőségből van sok, ha az az általános, akkor a különbözőség lesz értéktelenné.
Azt láthatjuk az érték világában, hogy a nemesfém, a drágakő ritkasága révén értékes. A kavicsnál sokkal értékesebb. Mégis, abban a formában, ahogy a természetben előfordul, két aranyrögöt, két darab gyémántot legfeljebb a tisztasága különböztethetne meg egymástól, ám párjukhoz képest nem rendelkeznek többlettel, ezért ugyanazon az áron lehet őket értékesíteni.
A gyémántnak, az aranynak a kavicshoz képest megmunkálhatósága révén nagyobb a potenciálja. Szélesebb skálán adható hozzájuk plusz érték. Egy anyag jellegénél fogva hordoz magában lehetőséget.Ugyanaz az aranyrög alkalmas egy átlagos gyűrű, nyakék elkészítésére, ám ugyanúgy lehet belőle művészi dísztárgy, amely, bár ugyanolyan tisztaságú, ugyanolyan súlyú aranyból készült, a sokszorosát érheti az ékszernek (ugyanaz, és teljesen más).
Akármerre fordulunk tehát, azt láthatjuk, hogy a különbözőség önmagában nem érték, ahhoz, hogy igazi értékké váljon, kell valami hozzáadott szellemi munka, formálás, jelentés. Ezért változatlanul azt mondom, hogy pusztán a fizikai, lelki különbözőség, pusztán az, hogy nincs két egyforma ember, nem érték, csak adottság (lehetőség?).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Az utolsó bekezdéssel egyetértek,szépen megfogalmazott gondolat…
DE a gyémánt és arany kontra kavics hasonlat nekem egy kissé” übermensch”
Meg aztán attól,hogy sok van belőle még lehet értéke:felcserélnéd e a kavicsos Duna part egy részét bármilyen művészi alkotásra?Én nem.
Ez a kevés van belőle ,ezért aztán értékes,csak egy több ezer éves cserekereskedelem(ma pénz-profit hajhász)alapú társadalom (hamis )beidegződése.Valójában ami fontos lehet egy embernek a Földön bőségesen VAN.Nem aranyra ,gyémántra stb. gondolok.
Vitatkoznék: láttál már gyermeket a tengerparton? Minden kavicsnak tud örülni, mindben meglátja a szépséget. Talán ez az emberekkel is működne, csak kellő nyitottság és gyermeki rácsodálkozás szükséges
Kedves Szenilis, Lé!
Csupán műfaji ellenvetéssel élnék.
Nincs a földön hasonlat, amelybe ne lehetne belekötni, ne lehetne más szempont alapján másként magyarázni, és amivel szemben ne lehetne ellenpéldákat felhozni.
A hasonlat, a példa nem tudományos tényközlés, nem objektív igazság, hanem a mondanivaló kidomborításának eszköze………vagyis a hasonlatot vitatni mellékvágány.
Lének még kiegészítésül, az arany például nem minden társadalomban játszotta a pénz szerepét. Színe, fénye révén volt, ahol csak kultikus szerepe volt, a Napot szimbolizálta. Mint szakrális tárgy bírt értékkel, és nem volt financiális jelentése…….de ez szintén mellékvágány.
………nekem viszont nincs érzékem a szimbólumokhoz.Nem kötözködni akartam.Egyszerűen így érzem.
a dolgoknak értéket többnyire aktuális használhatóságuk kölcsönöz…
A kőkorszak emberének az olaj büdös volt, ahol felbugyogott a földre, az arannyal- bár szépen csillogott, nem tudtak kezdeni semmit, nem beszélve a gyémántról, uránról, wolframról, nikkelről, stb. stb… a nagyobb kavicsok viszont értékesek voltak számára, mert megpattintva éles szerszámként tudta használni őket.
Ez így nagyon sántít. Ugyanis egy kőnek, amely mindenütt hever, és még bányászni sem kell, nem lehet semmi értéke. Értéke a megmunkálás által lesz, amikor már nem pusztán kő, hanem szerszám, fegyver…………..ha viszont nem folyóparti kavicsból készült a szerszám, hanem ritkább, kevés helyen fellelhető speciális kőzetből, akkor már elérkeztünk az “aranyhoz”.
Kedves Levendulás!
Mindig is éreztem,hogy rossz korba születtem …most vidáman pattintgathatnák mindenféle szerszámot,meg konyhai eszközt :-)))
Kedves Fülöp!
A jelek szerint A dolgok értékéhez írt kommentem elszállt, mert nem láttam viszont, de nem gond, mert a kiegészítésben megtaláltam, amit kerestem.
A két bejegyzés együtt kerek egész, és számomra teljesen érthető. Természetesen sok szálon lehetne fejtegetni a témát, de érzésem szerint a gondolatébresztő lehetőségek közül ez itt most egy, és csomómentes szál. A hasonlatok valóban soha nem tökéletesek, ám némi rugalmassággal fel lehet lelni a párhuzamot, ami követhetővé teszi a gondolatmenetet..
Azt hiszem, Lé és Szenilis, és most olvasva Levendulás meglátásában is sok igazság van, de ez már mind egy másik „fonál”.
Kedves Su!
Sajnálom, hogy elszállt a kommented, kíváncsi lettem volna rá. Az általad felsoroltak közül egyedül Levendulás téved (nagyon). Felül a relativizálás csábításának, és nem veszi észre, hogy az érték fogalma örök, legfeljebb a formái változnak – ezért arany és olaj mindig volt, mindig lesz (ezt az Értékhatározó című írásomban kifejtem). A relativizálást nem szeretem, mert nem a lényeget ragadja meg, hanem a felszínt kapargatja, és könnyen felfedezhető összefüggéseket ragad meg (szellemi kavicsokat gyűjtöget, amihez nem kell bányászni).
……minden válasz, akár szőke, akár nem szőke, csak később várható……:)))