Farkasok között
2010 február 12. | Szerző: akinincs |
Egy régi kínai történetben a nemes nagyúr fájdalmas arccal téblából a folyóparton. Egy öreg halász ráismer, és megkérdezi, hogy mi dolga ezen a kietlen, elhagyatott vidéken. A nagyúr válaszában elpanaszolja, hogy manapság a nemességet, jóságot nem becsülik, és a gazemberek érvényesülnek – ő pedig látva a világ hanyatlását, önkéntes száműzetésbe vonult. A halász ezt hallva kineveti, és azt kérdi tőle, hogy ugyan milyen sorsra jutna a világ, ha minden igaz ember száműzné magát, továbbá megajándékozza az önsajnálkozó főurat egy népi bölcsességgel: “ha tiszta a víz, mosd benne a fejedet, ha zavaros, mosd a lábadat!”.
Egy másik, már japán történetben a régi barát ellen fegyvert ragadni kénytelen szamuráj nagyúr azon kesereg, hogy testvér és barát ellen kell harcolni. Tanácsadója azt válaszolja neki, hogy bizonnyal az a világ lenne jó, amelyben az összetartozás felbonthatatlan lenne, a hűség pedig megingathatatlan, azonban ez a káosz világa, ahol bizony a testvér támad a testvérre, a barát pedig árulóvá válhat – és nekünk ebben a világban kell helytállnunk.
Ezzel a két történettel szeretnék egy picit adózni annak a mindannyiunkat sújtó átoknak, hogy olykor farkassá kell válnunk, vagy elpusztulunk, és felfalnak minket azok, akiket nem korlátoz erkölcsi, szellemi megfontolás. A történelem, és az emberi sors már csak arról szól, hogy a legjobb szándék sem érvényesülhet, ha valaki rögeszmésen ragaszkodik az erkölcsös, tiszta eszközökhöz – mert menthetetlenül kisiklatják az ordasok. Nem azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert ez felmentést adna minden alól. Inkább azt mondom, hogy a cél akarása érdekében olykor fel kell áldoznunk a lelkünk jobbik felét. A helyes út választása nem öncélú, nem lehet öncélú. Azzal, hogy helyes döntést hozunk, hogy a világot a jó irányba formáljuk, mások sorsát is befolyásolhatjuk. Aki lemond a helyes célról csak azért, mert be kell sározódnia, az végső soron önző, aki nem képes a saját lelkéről lemondani mások érdekében (ugyanakkor ez egy feloldhatatlan dilemma is: mi az a pont, ahol már önmagunkat kell választanunk a többiek ellenében), és képtelen felmérni, hogy milyen törvények igazgatják azt a világot, amelybe születése kényszerítette……….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp!
A helyes út választása tényleg nem lehet öncélú, és a helyes célokról sem szabad lemondani. De vajon honnan tudhatjuk meg, melyik a helyes út, és mi a helyes cél? Sajnos nem mindig tudunk sólyomként a magasba emelkedni, hogy onnan szemrevételezhessük a dolgokat…
A másik:
Ezen a kínai történeten kicsit nehezen igazodom el. A halász kérdése azt sugallja, számon kéri a nagyurat, amiért száműzi magát, ahelyett, hogy tenne valamit. A népi bölcsességgel viszont érzésem szerint megalkuvásra biztatja.
Nincs ebben valami ellentmondás? Segítenél?
Kedves Fülöp, jók ezek a történetek!
Kedves Suemoon!
Számomra fontosak az árnyalatnyi különbségek (jogásznak kellett volna mennem). Az én olvasatomban nem valamiféle aktivitást, világmegváltást, tenni akarást vár el a halász, csupán annyit, hogy az illető maradjon a helyén, ne adja át azt önként a “rosszaknak”.
A népi bölcsesség nem megalkuvásra szólít fel, hanem a realitások figyelembe vételére. Inkább egy másik bölcsesség idecitálásával megválaszolva: ne szórjon gyöngyöt a disznók elé!
Kedves P!
És benned nem vettek fel kérdéseket ezek a “jó” történetek? 🙂
Kedves Fülöp, kérdést csak egyet (el is bizonytalanodtam ma kicsit, hátha mégsem tetszik:)): mit jelent itt: a zavaros vízben lábat mosni?
Kedves Suemoon, tényleg néha annyira benne ülünk, hogy elfelejtük hol is vagyunk.:))) De mondom inkább úgy: minnél sűrűbben érdemes próbálni egészében nézni a dolgokat.
A helyes-nem helyest talán azért nem tudjuk ebből a bejegyzésből (sem) eldönteni, mert csak két alternatívát hallunk sokszor: vagy te-vagy ők. Én azt mondanám, onnét tudod, hogy helyes, ha a lehető legtöbb szereplőnek jók a következmények a jövőre nézve. Tehát, minnél többen épülni tudnak belőle. Néha persze a jó felé vezető úton át kell esni mindannyiunknak néhány buktatón, gödrön-ami nem baj, ha szem előtt tartjuk merre haladunk.
Szép estét nektek!
Kedves P!
Bocsáss meg, nem egészen értem a kérdést. Pontosabban nem egészen értem, hogy mit nem értesz a zavaros víz esetében. :))
A lehetséges válaszom ezzel együtt: a víz a körülményeket-környezetet szimbolizálja. A mondás azt sugallja, hogy mérjük fel, mit várhatunk el a környezettől, mire használhatjuk az egyes embereket, és ennek megfelelően cselekedjünk. Csak azért, mert valaki például nemtelen, még jó lehet valamire.
Kedves Fülöp, akkor jó. Második olvasásra volt valami zavaró, mintha mást jelentett volna. Vagy durva volt, vagy nemtom.. Egyébként én ecsettel ismertem. Meg is találtam: “A zavaros víz sötét: felhasználhatod lábaid megmosására. A tiszta víz áttetsző: használhatod ecsetjeid kimosására. A nyers selyemből kalapot vagy zoknit lehet készíteni: ha kalap, akkor fejedet takarja, ha zokni, akkor lábad jár rajta.” Wen-ce: Lao-ce utolsó tanításai – Varga Sándor fordításában a terebess oldaláról.
A használhatjuk szóval nem értek egyet. Inkább együttélés, boldogulás az adott körülmények tekintetében, vagy ilyesmi.
Kedves Fülöp!
Köszönöm a magyarázatot!
Neked is, Kedves P!
Legyen szép napotok!