Farkasok között

2010 február 12. | Szerző: |

Egy régi kínai történetben a nemes nagyúr fájdalmas arccal téblából a folyóparton. Egy öreg halász ráismer, és megkérdezi, hogy mi dolga ezen a kietlen, elhagyatott vidéken. A nagyúr válaszában elpanaszolja, hogy manapság a nemességet, jóságot nem becsülik, és a gazemberek érvényesülnek – ő pedig látva a világ hanyatlását, önkéntes száműzetésbe vonult. A halász ezt hallva kineveti, és azt kérdi tőle, hogy ugyan milyen sorsra jutna a világ, ha minden igaz ember száműzné magát, továbbá megajándékozza az önsajnálkozó főurat egy népi bölcsességgel: “ha tiszta a víz, mosd benne a fejedet, ha zavaros, mosd a lábadat!”.


Egy másik, már japán történetben a régi barát ellen fegyvert ragadni kénytelen szamuráj nagyúr azon kesereg, hogy testvér és barát ellen kell harcolni. Tanácsadója azt válaszolja neki, hogy bizonnyal az a világ lenne jó, amelyben az összetartozás felbonthatatlan lenne, a hűség pedig megingathatatlan, azonban ez a káosz világa, ahol bizony a testvér támad a testvérre, a barát pedig árulóvá válhat – és nekünk ebben a világban kell helytállnunk.


Ezzel a két történettel szeretnék egy picit adózni annak a mindannyiunkat sújtó átoknak, hogy olykor farkassá kell válnunk, vagy elpusztulunk, és felfalnak minket azok, akiket nem korlátoz erkölcsi, szellemi megfontolás. A történelem, és az emberi sors már csak arról szól, hogy a legjobb szándék sem érvényesülhet, ha valaki rögeszmésen ragaszkodik az erkölcsös, tiszta eszközökhöz – mert menthetetlenül kisiklatják az ordasok. Nem azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert ez felmentést adna minden alól. Inkább azt mondom, hogy a cél akarása érdekében olykor fel kell áldoznunk a lelkünk jobbik felét. A helyes út választása nem öncélú, nem lehet öncélú. Azzal, hogy helyes döntést hozunk, hogy a világot a jó irányba formáljuk, mások sorsát is befolyásolhatjuk. Aki lemond a helyes célról csak azért, mert be kell sározódnia, az végső soron önző, aki nem képes a saját lelkéről lemondani mások érdekében (ugyanakkor ez egy feloldhatatlan dilemma is: mi az a pont, ahol már önmagunkat kell választanunk a többiek ellenében), és képtelen felmérni, hogy milyen törvények igazgatják azt a világot, amelybe születése kényszerítette………. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. suemoon says:

    Kedves Fülöp!

    A helyes út választása tényleg nem lehet öncélú, és a helyes célokról sem szabad lemondani. De vajon honnan tudhatjuk meg, melyik a helyes út, és mi a helyes cél? Sajnos nem mindig tudunk sólyomként a magasba emelkedni, hogy onnan szemrevételezhessük a dolgokat…
    A másik:
    Ezen a kínai történeten kicsit nehezen igazodom el. A halász kérdése azt sugallja, számon kéri a nagyurat, amiért száműzi magát, ahelyett, hogy tenne valamit. A népi bölcsességgel viszont érzésem szerint megalkuvásra biztatja.
    Nincs ebben valami ellentmondás? Segítenél?

  2. p says:

    Kedves Fülöp, jók ezek a történetek!

  3. Fülöp says:

    Kedves Suemoon!

    Számomra fontosak az árnyalatnyi különbségek (jogásznak kellett volna mennem). Az én olvasatomban nem valamiféle aktivitást, világmegváltást, tenni akarást vár el a halász, csupán annyit, hogy az illető maradjon a helyén, ne adja át azt önként a “rosszaknak”.

    A népi bölcsesség nem megalkuvásra szólít fel, hanem a realitások figyelembe vételére. Inkább egy másik bölcsesség idecitálásával megválaszolva: ne szórjon gyöngyöt a disznók elé!

    Kedves P!

    És benned nem vettek fel kérdéseket ezek a “jó” történetek? 🙂

  4. p says:

    Kedves Fülöp, kérdést csak egyet (el is bizonytalanodtam ma kicsit, hátha mégsem tetszik:)): mit jelent itt: a zavaros vízben lábat mosni?
    Kedves Suemoon, tényleg néha annyira benne ülünk, hogy elfelejtük hol is vagyunk.:))) De mondom inkább úgy: minnél sűrűbben érdemes próbálni egészében nézni a dolgokat.
    A helyes-nem helyest talán azért nem tudjuk ebből a bejegyzésből (sem) eldönteni, mert csak két alternatívát hallunk sokszor: vagy te-vagy ők. Én azt mondanám, onnét tudod, hogy helyes, ha a lehető legtöbb szereplőnek jók a következmények a jövőre nézve. Tehát, minnél többen épülni tudnak belőle. Néha persze a jó felé vezető úton át kell esni mindannyiunknak néhány buktatón, gödrön-ami nem baj, ha szem előtt tartjuk merre haladunk.
    Szép estét nektek!

  5. Fülöp says:

    Kedves P!

    Bocsáss meg, nem egészen értem a kérdést. Pontosabban nem egészen értem, hogy mit nem értesz a zavaros víz esetében. :))

    A lehetséges válaszom ezzel együtt: a víz a körülményeket-környezetet szimbolizálja. A mondás azt sugallja, hogy mérjük fel, mit várhatunk el a környezettől, mire használhatjuk az egyes embereket, és ennek megfelelően cselekedjünk. Csak azért, mert valaki például nemtelen, még jó lehet valamire.

  6. p says:

    Kedves Fülöp, akkor jó. Második olvasásra volt valami zavaró, mintha mást jelentett volna. Vagy durva volt, vagy nemtom.. Egyébként én ecsettel ismertem. Meg is találtam: “A zavaros víz sötét: felhasználhatod lábaid megmosására. A tiszta víz áttetsző: használhatod ecsetjeid kimosására. A nyers selyemből kalapot vagy zoknit lehet készíteni: ha kalap, akkor fejedet takarja, ha zokni, akkor lábad jár rajta.” Wen-ce: Lao-ce utolsó tanításai – Varga Sándor fordításában a terebess oldaláról.
    A használhatjuk szóval nem értek egyet. Inkább együttélés, boldogulás az adott körülmények tekintetében, vagy ilyesmi.

  7. suemoon says:

    Kedves Fülöp!

    Köszönöm a magyarázatot!

    Neked is, Kedves P!

    Legyen szép napotok!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!