Farkasok között

2010 február 12. | Szerző: akinincs |

Egy régi kínai történetben a nemes nagyúr fájdalmas arccal téblából a folyóparton. Egy öreg halász ráismer, és megkérdezi, hogy mi dolga ezen a kietlen, elhagyatott vidéken. A nagyúr válaszában elpanaszolja, hogy manapság a nemességet, jóságot nem becsülik, és a gazemberek érvényesülnek – ő pedig látva a világ hanyatlását, önkéntes száműzetésbe vonult. A halász ezt hallva kineveti, és azt kérdi tőle, hogy ugyan milyen sorsra jutna a világ, ha minden igaz ember száműzné magát, továbbá megajándékozza az önsajnálkozó főurat egy népi bölcsességgel: “ha tiszta a víz, mosd benne a fejedet, ha zavaros, mosd a lábadat!”.

Egy másik, már japán történetben a régi barát ellen fegyvert ragadni kénytelen szamuráj nagyúr azon kesereg, hogy testvér és barát ellen kell harcolni. Tanácsadója azt válaszolja neki, hogy bizonnyal az a világ lenne jó, amelyben az összetartozás felbonthatatlan lenne, a hűség pedig megingathatatlan, azonban ez a káosz világa, ahol bizony a testvér támad a testvérre, a barát pedig árulóvá válhat – és nekünk ebben a világban kell helytállnunk.

Ezzel a két történettel szeretnék egy picit adózni annak a mindannyiunkat sújtó átoknak, hogy olykor farkassá kell válnunk, vagy elpusztulunk, és felfalnak minket azok, akiket nem korlátoz erkölcsi, szellemi megfontolás. A történelem, és az emberi sors már csak arról szól, hogy a legjobb szándék sem érvényesülhet, ha valaki rögeszmésen ragaszkodik az erkölcsös, tiszta eszközökhöz – mert menthetetlenül kisiklatják az ordasok. Nem azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert ez felmentést adna minden alól. Inkább azt mondom, hogy a cél akarása érdekében olykor fel kell áldoznunk a lelkünk jobbik felét. A helyes út választása nem öncélú, nem lehet öncélú. Azzal, hogy helyes döntést hozunk, hogy a világot a jó irányba formáljuk, mások sorsát is befolyásolhatjuk. Aki lemond a helyes célról csak azért, mert be kell sározódnia, az végső soron önző, aki nem képes a saját lelkéről lemondani mások érdekében (ugyanakkor ez egy feloldhatatlan dilemma is: mi az a pont, ahol már önmagunkat kell választanunk a többiek ellenében), és képtelen felmérni, hogy milyen törvények igazgatják azt a világot, amelybe születése kényszerítette……….