Gyakran tapasztalom a családomban (is), hogy szeretetből megkérdezik az embertől, mi a kívánsága. Ne gondoljunk valami bonyolult dologra, legyen mondjuk csak az étkezés! Amikor azonban megfogalmazza a kívánságát, akkor már az első pillanatban csalódottság érezhető a másik oldalon, mert a szeretet adni akar, a saját fogalmai szerinti jót akarja adni, és egyszerűen nem hiszi el, hogy olykor a kevés is elég. Csalódott, mert úgy érzi, hogy ha nem csinálhat valami cifra, bonyolult, egzotikus ételt, akkor már nem is fogalmazódik meg az ételben megtestesülő szeretet. Ilyenkor szokott az lenni, hogy végül amikor elérkezik a pillanat, és az ember beállít kiéhezve és beprogramozva arra, hogy most majd teljesül a vágya, végre azt kapja, amit szeretne, akkor ott gőzölög az asztalon valami egészen más, és az is nyolc fogásba öltöztetve. Még ha finom is, alig tudja elfedni a csalódottságot, amiért ha már megkérdezték, megígérték, mégsem teljesítették a kívánságát. A szeretet olykor azt hiszi, ő jobban tudja, mi kell a másiknak, még akár a kifejezett kívánsága ellenére is…………és mivel mindez szeretetből van, még őszinte sem lehet az ember, mert azzal megbántja, visszautasítja a gesztust…………..