Stréber szeretet
2010 január 12. | Szerző: akinincs |
Gyakran tapasztalom a családomban (is), hogy szeretetből megkérdezik az embertől, mi a kívánsága. Ne gondoljunk valami bonyolult dologra, legyen mondjuk csak az étkezés! Amikor azonban megfogalmazza a kívánságát, akkor már az első pillanatban csalódottság érezhető a másik oldalon, mert a szeretet adni akar, a saját fogalmai szerinti jót akarja adni, és egyszerűen nem hiszi el, hogy olykor a kevés is elég. Csalódott, mert úgy érzi, hogy ha nem csinálhat valami cifra, bonyolult, egzotikus ételt, akkor már nem is fogalmazódik meg az ételben megtestesülő szeretet. Ilyenkor szokott az lenni, hogy végül amikor elérkezik a pillanat, és az ember beállít kiéhezve és beprogramozva arra, hogy most majd teljesül a vágya, végre azt kapja, amit szeretne, akkor ott gőzölög az asztalon valami egészen más, és az is nyolc fogásba öltöztetve. Még ha finom is, alig tudja elfedni a csalódottságot, amiért ha már megkérdezték, megígérték, mégsem teljesítették a kívánságát. A szeretet olykor azt hiszi, ő jobban tudja, mi kell a másiknak, még akár a kifejezett kívánsága ellenére is…………és mivel mindez szeretetből van, még őszinte sem lehet az ember, mert azzal megbántja, visszautasítja a gesztust…………..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jaj de ismerős ez a helyzet… Tőlem telefonon megmgkérdezte az anyukám, hogy milyen kajával várjon, amikor legközelebb meglátogatom. És én még gondolkodtam is, el is mondtam a telefonban, részletesen.
Teljesen mást csinált. Fura, meg hülyeség, de annyira elrontotta a kedvem. És hiába tudom, hogy már az is klassz dolog, hogy valaki kajával várja az embert, meg miden, de basszus, akkor miért kérdezi?…
Jaj de ismerős ez a helyzet… Tőlem telefonon megmgkérdezte az anyukám, hogy milyen kajával várjon, amikor legközelebb meglátogatom. És én még gondolkodtam is, el is mondtam a telefonban, részletesen.
Teljesen mást csinált. Fura, meg hülyeség, de annyira elrontotta a kedvem. És hiába tudom, hogy már az is klassz dolog, hogy valaki kajával várja az embert, meg miden, de basszus, akkor miért kérdezi?…
Kedves Fülöp, ez az aranykalicka tipikus esete. Szerintem.
Kedves Moncsipolla!
Nagyon bántó tud lenni, de talán még rosszabb, hogy észre sem veszik magukat, és ha szóba is hozod, meg vannak bántva, mert “ők csak jót akartak”………:)
Ugyanakkor, ha nem mondja az ember, ha neki valami nem esik jól, akkor nem feltétlen jön rá a másik magától, és tévhitben éldegél tovább, emez meg “duzzog” (bocs, nem találtam hirtelen jobb szót).
Egyébként sem ok nélkül bántódik meg senki. Pontosan mindegy, hogy mit mond vagy tesz az egyik, a lényeg, hogy mit szűr le magában a másik. Végeredményben az ember csak magát képes bántani. Ez utóbbi tudom vitatható, úgyhogy inkább azt mondom egy bizonyos szintig. Szerintem az ember képes a fejlődésre minden téren, és ha át kell essen ezért egy-két megbántódáson, konfliktuson, hát annyit be kell vállalni, mondhatnám úgyis, hogy annélkül nem lehet. Amennyiben van rá lehetőség később tisztázni azokat-persze.
előző megjegyzéshez: duzzog=huzamosabb ideig megbántva érzi magát, dédelgeti sérelmeit, ahelyett, hogy elmondaná, illetve felülvizsgálná ki is az oka a fenntartott rosszkedvének valójában. Függetlenül az előzményektől (ami kétségtelenül léteznek, ugyanakkor mégsem foghatjuk fel tényleges okként).
így talán kedvesebb megfogalmazás…
A legfontosabb maradt “csak” le: függetlenül mindenféle ok-okozati boncolgatástól az érzést át tudom érezni.
Na ezért nem főzök én:)))
A másik bosszantó, hogy az agy rákészül az ízekre! Szinte érezni a szájban az ételt. Nagy csalódás…
Kedvelem Halász Juditot, és nemrég bukkantam rá erre a dalára.
Szerintem épp idevág.
„Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
Amit a másik örömmel elvisel,
Nehéz szeretni okosan, józanul,
Szeretni sajnos senki nem tanul.
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó,
Ahogy az örömmel elfogadható.”
(Nehéz okosan szeretni)
Kedves Fülöp, rég láttalak, minden rendben?
Szép estét neked!
Kedves P!
Elnézést, hogy nem válaszoltam Bodza blogjában, bár egy ideig gondolkoztam, hogy kisajátítom a blogját, és az új bejegyzéseimet az üzenőfalán fogom megjeleníteni, amíg nem jutok be a sajátoméba….:))
Én jól vagyok, mozgalmas hetekkel a hátam megett. És te jól vagy? 🙂
(Remélem, szórakoztatónak találtad, ami Bozdánál zajlott. Olyan hajmeresztőnek találtam, hogy nem tudtam, sírjak, vagy nevessek. :)))
Kedves Suemoon!
Szép név, szép idézet. 🙂
Kedves Fülöp, semmi gond, minden válasz megjön előbb-utóbb. 🙂
Örülök, hogy jól vagy! Mozgalmas időszak is jó, ugyanakkor az egyszer igaz, hogy ilyenkor nem tud semmiben elmélyedni az ember, és úgy tűnik nincsenek gondolatai. Talán az a legjobb, ha megfelelően viszonyul egymáshoz a “pörgősebb” és a nyugisabb, elmélyedős időszakok mértéke.
Vagy nemtom.:)
Én jól vagyok-mint általában-köszönöm.:)
(a kiinduló témát nem találtam szórakoztatónak, picit elkeserítőnek találtam, de a felesleges poént nem tudtam kihagyni, pedig lehet nem is vicc.:)))
Szép estét neked!