Gondolatok az öregségről

2010 január 8. | Szerző: akinincs |

Mindig kedveltem azt a filmes megoldást, amikor a már öreg férfi visszatér dicsőséges ifjúkora városába, és minden sarkon megáll elmerengve, közben lágy, melankólikus zene szól, emlékképek villannak be, majd időutazás következik, és visszarepülünk a múltba.

Azt hiszem, hogy szimbolikusan ez különbözteti meg az öregséget a fiatalságtól. A fiatal a jelenben, és fokozottan a jövőben él, az öreg már sokkal inkább az emlékeiben – vagyis a múltban. Van ebben a folyamatos visszaemlékezésben valami szépség. Az ember már nem is annyira fájón emlékezik, már eltávolodott a múltjától annyira, hogy az ne legyen felkavaró. Valahogy egyben látja az egészet. Emlékezik, ám közben elmereng azon, hogy hová is vezetett az élete…………