Élni az életet

2010 január 5. | Szerző: akinincs |

Van egy népszerű és elterjedt filozófia, mely szerint addig kell élni és kiélni az életet, amíg lehet, ezért gyakorta tanácsolják huszas éveik elején járó fiataloknak, hogy ne kössék le magukat, gyűjtsenek tapasztalatokat, próbálkozzanak. Ha “nem élnek”, később bánni fogják – hirdetik a filozófia apostolai.

Negyvenhez közeledve, és sokféle ember életútját látva ezt a filozófiát hazugnak tartom.

Egyfelől az ember életérzését a jelen határozza meg, és ha a jelen rossz, akkor semmilyen dicső és élvezettel teli múlt nem kompenzál. Másfelől azt látom, hogy bizonyos érési folyamat akkor is végbemegy, ha az ember végigtombolta a huszas éveit, és akkor is, ha szerzetesi életet élt. A “vér tombolása” nem aszerint csillapodik, hogy mennyire éltük ki vágyainkat. Az érési folyamat, a személyiségfejlődés nem attól függ, hogy “mennyit éltünk”, hanem attól, hogy az átélt dolgokat hogyan dolgozzuk fel, hogyan építjük be a személyiségünkbe.