Álságos kapcsolatok
2010 január 4. | Szerző: akinincs |
Egyetlen valódi kapcsolatot ismerek, az összes többit hamisnak tartom.
A hamis kapcsolatok tárgyként, funkcionálisan használják a másik embert – csupán a valódi kapcsolatban válhatunk személlyé, lesz arcunk.
A valódi kapcsolatban, legyen szó barátságról, szerelemről, családi vagy egyéb érzelmi kötelékről, az egész ember fontos, és ez kölcsönös. A kölcsönösség hiányában a kapcsolat nem lehet valódi.
Az anya, aki gyermekében a teljesítményt látja, és dicsekvésre használja, minden alkalommal a társaság elé állítva, beszámolva a legutolsó sikeréről, a gyermekét tárgyként kezeli.
A férfi, aki dekoratív barátnőjével büszkén állít be, vele reprezentál, kedvesét valójában tárgyként használja, kiegészítő ruhadarabként, státusszimbólumként.
A férfi, aki feleségét pusztán anyának, szakácsnak, szexpartnernek, mosónőnek, érzelmi háttérnek tekinti, de az egész emberről nem akar tudomást venni, a valódi érdeklődésére, belső életére nem kíváncsi, és nem is engedi ezekből a szerepkörökből kitörni, az a férfi feleségét tárgyként használja.
A verseket író leány (lásd előző bejegyzés), aki műveit megmutatja udvarlójának, de nem kíváncsi valódi véleményére, pláne nem művének értékére, hanem egész lénye egyetlen kérdést sugall, nevezetesen, hogy “ugye jók?”, és nem hagy más válaszra lehetőséget az igenlésen túl, ama leány a másik embert tárgyként használja.
A feleség, aki barátnőjének folyton férjéről panaszkodik, mindenért őt állítva be hibásnak, de nem megérteni akarja kapcsolatának válságát, hanem szövetségeseket keres a férje ellen, csupán tárgyként használja környezetét.
A magánytól rettegő, és már gyermekre vágyó nő, aki férjet, társat keres, és valódi hit és elköteleződés nélkül a lehetőséget felkínáló férfi karjába omlik, a férfit csupán tárgyként kezeli, olyan tárgyként, ami megteremti számára a vágyott állapotot.
A fenti példákból talán felsejlik, hogy ha tárgyként kezelem a másikat, akkor funkciót adok neki, manipulálom, és egy előre megfogalmazott eredményt várok el tőle. Nem vagyok kíváncsi rá egészében, nem hagyom, hogy szabadon reagáljon, hanem kijelölöm számára a lehetséges mozgásteret. Amikor tárgyként kezelem a másik embert, akkor megfosztom személyétől, arcától, és beteszem egy skatulyába, és onnan nem is engedem ki, vagy ha ki akar törni az általam szabott keretből, akkor visszatuszkolom. Benső élete nem érdekel, ami nem illeszthető bele a világomba belőle, azt eltiprom és negligálom.
Természetesen kikerülhetetlen, hogy az emberek egy részét ilyen tárgyiasult kapcsolatba helyezzük bele, mint ahogy mi is tárgyiasulunk mások számára. A tragédia azonban ott kezdődik, hogy az a kevés és bensőségesnek szánt kapcsolat, amely az igazságon és a kölcsönösségen kellene hogy alapuljon, még az is gyakorta tárgyiasítja a szereplőket – gondolok itt a családra.
Nem mindenkiben él érzékenység arra, hogy őt tárgyként kezelik. Sokan örömmel mennek bele időlegesen, hogy kitöltsék a számukra felkínált szerepkört, mert így fontosnak érezhetik magukat, elismerésre tehetnek szert, vagy ezáltal érhetnek célba (lásd udvarlás). Nem vitatván, hogy valódi kapcsolatban is előfordulhat, hogy az ember időlegesen funkcionális eszközzé válik a másik életében (bár arra is kell érzékenységnek lennie, hogy ne tárgyiasítsam azt, akit szeretek, és ha mégis megteszem, észleljem), hosszú távon mégis azt mondom, hogy az olyan kapcsolat, amelynek alapja nem a kölcsönösség, nem a nyíltság, nem a másik személyének minél teljesebb figyelembe vétele, vagyis azon kapcsolatok, amelyek kezdettől a tárgyiasításra épülnek, csak kiüresedni tudnak, és sehova nem vezetnek.
A levezetéshez az is hozzátartozik, hogy személyek közötti valódi kapcsolat csak személyek között jöhet létre, márpedig könnyen felismerhető, hogy az emberek jelentős része személy előtti stádiumban, bebábozódva éli az életét. Nincs valódi érdeklődése, nincs valódi benső élete, nincs önálló léte, nincs akarata, nincs szuverén célja (az életstandardon kívül, amit mindenki más is akar – család, autó, lakás, jól fizető munka), egész élete sodródás és alvajárás. Erre az alapra nem lehet valódi kapcsolatot építeni, ezért arra a kérdésre, amit sokan feltesznek, hogy miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tiszteli őket a gyerekük, nem lehet konkrét hibákat felsoroló választ adni. Az alapok hiányoznak, amikre építkezni lehet. A többi már csak válságtünet…………..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hű, nagyon jó írás, és nekem most nagyon jókor jött, segített, noha nem újat mond, de szépen van összegezve, és kell emlékeztetni rá az embereket, mert elfelejtjük keserűségünkben. Szóval, köszi! Nem is hiszem el, hogy te férfi vagy! Ezt nem írhatta férfi! Ha mégis, én kitüntetnélek! Nem a feleséged. barátnőd, lányod… írta?
Ki is nyomtatom, olyan jó, újra meg újra el kell olvasni.
Kedves Újonc!
Ha máskor nem, a napi tisztálkodásnál mindig rájövök, hogy tényleg férfi vagyok…….:)
Milyen díjra terjesztenél fel? Kossuth-díjra? :))
Köszönöm……..:)
Kedves Fülöp, itt vagyok ám, olvaslak. Csak hát olyan sok nézőpont van…:) még ha az embernek van is véleménye, amihez vissza-visszatér. Én meg néha hetekig nézelődök.
A Ments meg Uram! az egyik legjobb film szerintem (nekem nagy kedvencem).
Szép estét neked!
Kedves P!
Köszönöm az életjelet! 🙂
A filmet nem láttam, az előzetesek melodrámai képei mindig visszatartottak attól, hogy megnézzem………..valaki elmondhatná, hogy miért jött fel ez a film ebben az esetben……..
Szép napot neked! 🙂
Kedves “akinincs”!
A kitüntetésed neve, a férfi, aki nincs helyett:
A férfi, aki van!?
Vagy:
A férfi, aki kincs.
Vagy:
A férfi, aki tetszik nekem,
mert jó, mert barát, legalábbis törekszik rá, ettól többet nem mindig tudunk tenni, ez bőven elég..
Ezért lehet púpos is, csúnya is, bár kizárt, hogy értelmes ember rút legyen, nem? Ez is lehet vitatéma.
Pénzdíj helyett a hálás szívem a díj.
Az állami díjakhoz nem értek, így nem tudom, melyik lenne méltó.
A saját megfogalmazásod az, hogy arcot kap az ember egy valódi kapcsolatban, s személy lesz? Mert így még nem hallottam, de nagyon találó, igaz, ebben újat mond nekem, a szóhasználat miatt, de talán így a tartalom miatt is, és más részek is mondtak újat, csak első olvasat után elhamarkodottan mondtam, hogy nem új. Megkérdezhetem a csillagjegyed, aszcendensed?
Kedves Fülöp!
A Ments meg, Uram miért jött elő? Semmi különös, csak a Gondolatok az erőszakról című bejegyzésedet olvasva szokás szerint elkanyartam valamerre, és az agresszió kapcsán jutott eszembe ez a film.
Röviden:
Helen Perejan nővér önként vállalkozik arra, hogy meglátogassa Matthew Poncelet-t a börtönben. A férfit kétszeres gyilkosságért ítélték halálra, fellebbezésre nincs lehetősége, és Helen úgy dönt, megteszi, amit az elítélt kér tőle. Lelki tanácsadója lesz, és rendkívül fontos a számára, hogy ha az életét nem is tudja, de megmentse egy ember lelkét.
A film nagyon sok mindent felvillant. A bűntény szörnyűségeit, az áldozatok családjának fájdalmait, a halálraítélt anyjának és testvéreinek a keserveit, az elítélt siralomházban töltött napjait, és végigköveti a kivégzést.
Mikor először láttam, azt mondtam, soha többet nem nézem meg, annyira megrázott. Aztán mégis megnéztem másodszor is, mert már tudtam, mire számíthatok, így képes voltam a történt folyamán felvetődő morális és lélektani kérdésekbe is belemélyedni.
Kedves Újonc!
Vannak kérdéseim, amelyek régóta lógnak a levegőben, ám most már nem bírom nem feltenni őket……..ha nem veszed tolakodásnak, kérhetnék egy címet? Nem fogom megjeleníteni…..köszönöm. 🙂
Kedves Csatangoloo!
Köszönöm. 🙂
Kedves Akivan Fülöp!
Először azt hittem, nem ment el az, hogy milyen nevű díjat adnék neked stb., talán a csillagjegyed is ott kérdeztem, de ezek szerint mégis elment? Miért nem tetted ki? Más írásom is volt már, amit nem tettél ki? Mert írtam többször is, ha jól emlékszem, (de annyit blogozok, hogy már össze vagyok zavarodva, kinek is írtam sokat, ami nem jelent meg), de mivel hosszú szövegek voltak, gondoltam, elszálltak. Írtam Az eltörölt ünnepek földjéhez is, abból mennyi ment el? Oda többször írtam, mert törölt.
E-mail címet még nem tudok adni, még nincs, majd hamarosan. ? Mert lusta vagyok. Megleptél nagyon, hogy kérdeznél. Milyen témában?
Kedves Újonc!
Bevallom, nagyon kedvesnek és személyesnek éreztem az írásodat, ezért nem tudtam eldönteni, hogy szabad-e megjeleníteni……Sajnálom, hogy elszálltak írásaid, ez volt az első és egyetlen eset, amikor visszatartottam…………amúgy szemérmes ember vagyok, és ezért a személyes jellegű beszélgetésektől kissé tartózkodom a nyilvánosság előtt…….(szemérmes férfi díjat is kaphatok? :)).
A csillagjegyem nyilas, aszcendenst nem tudok………
És a tiéd?
Szép napot! :))
………azért zavar, hogy eltűnnek írások…..sajnálom.
………azért zavar, hogy eltűnnek írások…..sajnálom……….mi mindenről nem tudhatok? :))
A fontosabb üzeneteket lehet, hogy kétszer kellene beírni. 🙂
Kedves Csatangoloo!
Olvastam a beírásodat a blogodban. Elnézést, hogy itt válaszolok, de nálam az idióták, akik a “könnyeiken keresztül írják a kommentjüket”, kiverik a biztosítékot. Egyszerűen nem vagyok képes velük egy lapon szerepelni………………..Elgondolkoztam amúgy, hogy amit felsoroltál, és ami ha másként és más sorrendben is, de engem is nyomaszt, már mennyire természetesnek hat. Bevallom, én már ragaszkodok ehhez a világhoz. De megértelek………….
Kedves Fülöp!
Nem vagy rettenetes.
Én vagyok rettenetes…
Azt hiszem már képtelen vagyok megváltozni.
Jó ideje készülök elköszönni a blogtól, de megvártam az évfordulót.
Ezt csak azért mondom, nehogy félreérthető legyen, nem mostani keletű az elhatározásom, és nincs köze sem bejegyzéseidhez, sem máshoz, csak magamhoz.
Én is megértelek.
Köszönöm, hogy vagy, voltál, hogy olvashattalak.
Hálával és szeretettel: csatangoloo
Kedves Fülöp!
Megint nem ment el a válaszom? Próbálok rövid lenni.
Arra nem válaszoltál, hogy te találtad-e ki az arccal rendelkező személy fogalmát. Azt se írod, milyen kérdést akartál feltenni. Az e-mail akkor tárgytalan?
Én Mérleg vagyok, az aszcendensem a Nyilas. Nekem is hasonló gondjaim vannak az olvasással, mint neked, ezért voltam biztos abban, hogy Nyilas vagy, meg az őszinteséged, erkölcsi felfogásod is egyezik velem, csak én nem vagyok ilyen okos, rendezett fejű, mert aszcendensben még erősebb a hatása egy jegynek, az pedig nálam a zaklatottság, őrlődés, prédikálás, kioktatás mánia felfokozva.. No, ennyit egyelőre, mert aztán töröl megint. Majd írok még, ha érdekel, az aurás témáról is, bár én inkább a lelket látom, mert minden Nyilas látnok, jós, neked is annak kell lenned!!!
Egyszerűbb volna, ha mindenki hozzászólását azonnalira engedélyeznéd, s nem előbb megnéznéd, tetszik-e.. Egy Nyilas tisztelje a szólásszabadságot, attól okos!!! Mer’ az vagy!!! Ezért nem is értem, miért korlátozod. Miért vagy sértődékeny? Vagy másról van szó? Inkább vágj vissza válasszal, ha megsértenek! Én mindig megteszem, kivéve, ha életveszélyben érzem magam. Hisz úgyis kíváncsi vagy (ilyennek látlak a hozzászólásaidban), ami egészséges lelket jelent. Akkor nagy baj nem lehet. Vagy megfenyegettek, ezért nem engedélyezed megjelenésre egyesek írását? Azon nem lepődnék meg, mert a Nyilas mindig igazat mond, és az sokaknak nem tetszik.
Szóval, akkor be lehetne írni másodjára is, ha tudnám, hogy törölt. Nem bosszankodnánk annyit.
Kedves Újonc!
– Az arccal rendelkező személy fogalmát nem tudom, hogy én találtam-e ki. Azt sem igazán tudom, hogy kitalálhatunk-e valami újat, inkább hajlok rá, hogy a már meglevő fogalmakat és eszméket rendezhetjük el új mintázat szerint……….:))
– A kérdéseim már nem fontosak, vagy már elszálltak……..:)
– Valóban “látnok” vagyok, és ez többször inkább nyomaszt…….:))
– Nem a szólásszabadságot korlátozom, hanem az erőszakot tartom kordában. Amíg nem vezettem be, addig önjelölt megmondóemberek jártak ide, és sem felszólításra, sem kitiltásra nem távoztak, sőt, bizonyítani akarták, hogy nekik nem lehet semmit megmondani. Hosszas meditálás után mérlegeltem, hogy mi a rosszabb, a hülyék korlátlan tobzódása, vagy a kommentek szűrésével járó kellemetlenségek.
Kedves Csatangoloo!
Meg is értelek, meg nem is (amúgy sajnálom – és akármit mondasz, annyiban mégis felelős vagyok, hogy nem jelentettem kellő motivációt a maradásra)…………..
Megértelek, mert mehetnékem nekem is rendszeresen van………csak a mehetnékem nem kötődik konkrét helyhez, ha pedig odébbállok, az a lényegen nem változtat………….Másrészt viszont igenis fontos egyes szakaszok lezárása, és ha szigorúan nincs is értelme, mert semmin nem változtat, mégis odébb kell állni…………
A szürke hazai gyep helyett pedig ajánlhatom a dús és kövér ausztriai legelőket? :))
Kedves Fülöp!
Kérlek, ne ajánld nekem a dús legelőket.
Én itt születtem.
Akármilyen szürke is a gyep, ez a hazám!
Nem vagy felelős, a motivációd pedig nagyon is elég lenne, de most tényleg muszáj lezárnom ezt a szakaszt, különben az életben nem állok meg magam előtt.
Jól esik, és könnyebb a szívemnek, hogy megértesz.
Szép hétvégét kívánok!
Kedves Újonc!
Egyébként hogy találtál ide, erre a blogra?
Ha pedig reklámozhatom magamat, nem ez az egyetlen, bár a másik tematikusabb (és ott is szűröm a kommenteket :))))))):
http://hutlenhuseg.blog.nlcafe.hu
Kedves Csatangoloo!
Hűség az elhatározásainkhoz? :))
Erős komorság szűrődik ki a szavaidból……….eredményes vágtát! :))
Válasz:
Az aurás írásodnál megírtam anno, hogy úgy éreztem, ide kell jönnöm. Aztán megint ezt éreztem később, mostanság, mikor megláttam a listán a blogod nevét. Mindig érzem, ha valahová kell mennem, de nem mindig megyek.
A másik blogodat nem ismertem, ezentúl átnézek oda is. Belenéztem, az is tetszik.
Kedves Fülöp!
Elolvastam a Hűtlen hűség (augusztusi) írásodat a másik blogon. Arra nem kapsz kitüntetést tőlem. Jó nagy hazugságok. Nem is olyan szép letisztult, logikus, mint ez. Hazudni szépen, logikusan nem lehet, csak zavaros mondatok sülnek ki belőle. Ezt a zavarosságot minden megcsalt észre fogja venni, mikor beszélgettek, és azt a bizonyos látszat hűséget, hogy a feleséged meg ne tépjen, vagy ne gyanakodjon minimum, s legyen folyton kedvetlen, netán undok, úgy kb. két percig tudod fenntartani..
Most vagy azóta (augusztus óta) megváltoztál, vagy egy nagy hazugságban próbálod megélni a hűtlenség “nemes” mivoltát.. Szembeköpi az az írásod eme általam díjazottat. A hűtlen hűségben valóban tárgyként használod a másikat, és nem az egész ember fontos, és nyíltság sincs, ahogy itt írod, hogy kell, legyen. Mikor még nem olvastam azt ott, már előtte enyhén vörös hajúnak láttalak. Nem értettem, miért. Most már igen. Legjobb prédikátor a szoknyapecér!
Kedves Újonc!
Bevallom, előfordul, hogy egy-egy írásomat vagy nem értik meg, vagy félremagyarázzák, és így olyan véleménnyel kell szembesülnöm, amely a lényeget még csak nem is súrolja. Ebben a pillanatban a te beírásoddal is így vagyok. Nem is tudok rá mit mondani, annyira más vágányon halad(sz).
Ilyenkor két lehetőségem van. Vagy az egész szöveget megmagyarázom (újraírom), vagy tudomásul veszem, hogy ez történt. Már régóta inkább az utóbbit választom…………..
Szép estét! 🙂
még jó, hogy nem vagyok nyilazó mérlegelő….jósolgatnék fatalistán jobbra-balra, kinek milyen a hajszíne. Az a nem mindegy!
:)))))
kedves Újonc, talán ha nem a horoszpókból lennél látnok, hanem figyelnél az adott személyre, nem érne annyi meglepetés. Így van ez az olvasással is….
Kedves Fülöp, szép estét neked!
Remélem jól vagy! Jól vagy?
Kedves Fülöp!
Igazán csalódott vagyok, hogy az enyhénél sokkal erősebb vörös vagy. Haj, ez nagy baj:))
Kedves Újonc!
Először azt hittem tréfálkozol az iménti hozzászólásoddal, … annak ugyanis igazán jó:)
Ellenben ha nem, akkor csak azt kérdezem: nem érezted, hogy a másik blogba nem kell belépned?
Fülöp!
Készülök a válasszal, csak átnézem újra és újra a két írásod.
BodzaI!
A vörös haj szimbólum, nem tudom, milyen az életben Fülöp. Amit látok, az a lelke. Elmagyarázzam, mit szimbolizál a vörös haj, szín?
Olyan jókat nevetek ezeken a csajokon (p, bodza)! Mind szerelmesek beléd, Fülöp! P biztosan! Vagy ők fiúk? Sokat fogok fejlődni itt, úgy látom, önmérsékletből! Jólesik tanulni! Megtanulok hallgatni, de ők nem tudják, mit is kell nem kimondanom. Ezt csak te fogod megérteni, Fülöp.
Újonc!
Az ilyen önhitt, ízléstelen bejegyzéseket azonnal törölni fogom. Ezeket a megjegyzéseket már általános iskolában is gyűlöltem. Nem önmérsékletet kell gyakorolnod, hanem olyan tapintatra szert tenned, amelynek eszébe sem jutna ilyen stílusban írni. Ha csak önmérsékletet gyakorolsz, az azt jelenti, hogy a lelkeddel baj van………..
Kedves Bodza, Kedves P!
A blogomat úgy fogom fel, mint ha a privát otthonom lenne, ahol vannak vendégek, és vagyok én, házigazda. A házigazda szerepe az, hogy valamelyest rendet tartson, és megvédje vendégeit egymástól, és magát a vendégeitől. Néha nehéz eldönteni, hogy mit lehet megengedni, és mit nem. Csak azt kérem tőletek (is), hogy ezt a szerepemet és felfogásomat vegyétek figyelembe. Néha az irónia (ami elegáns és megengedhető) könnyen gúnynak tűnhet………….(csupán általános óhaj volt, semmiképpen nem kell rá reagálni -semmi baj nincsen)
Szép napot mindenkinek! :))
Kedves Fülöp, ok, szépet neked is! 🙂
Igazad van, akinincs, csak a nőkről nem tudsz mindent, úgy látom. Nem önmérsékletet kell gyakorolnom, hanem megfontolnom, tényleg biztos vagyok-e a dolgomban, vagy találgatok csak. De találgatni se bűn. Szóval, megfontolni valamit nem egyenlő az önmérséklettel, hanem rendezni a gondolatokat. Az önmérséklet elfojtja a gondolatokat. Találgatást elfojtani = gondolkozást elfojtani. Ez meg bűn. De tény, hogy van, amit csak magamban kell találgatni, nem nektek leírni. De ettől még fenntartom, mert ismerem a csajokat, hogy aki így nekem esik, mint p, az szerelmes beléd és féltékeny! Bodzában nem vagyok biztos, hogy az. Bár bodza a huncutabb, így gyanús, hogy esetleg az.. Mégiscsak vannak tapasztalataim. Először nem értettem, mire mondod, hogy ízléstelen. Talán az, hogy azt írtam, lehet, hogy fiúk p és bodza? Én nőknek gondolom őket, de nem ismerem őket, így csupán azt akartam leírni, hogy lehet, hogy tévedek.
Ha esetleg fiúk, akkor is elvakultak veled, velem kapcsolatban, mert csak sértegettek engem, cinikuskodtak velem, hogy lenyomjanak, mert riválisnak éreznek, nincs igazam? Érveik nem voltak. Nekem lettek volna, de önmérsékletet gyakorotam. Igazad van, hiba volt. Ezentúl őszintébb, és megfontoltabb leszek, igyekszem, próbálkozom. Mondtam, hogy jólesik tanulni, vagyis pontosabban fejlődni. Nem tudom tisztelni azt, akinek nincsenek érvei, csak csapkod, ezzel elárulta magát, hogy lelepleződőtt általam, nem?
Most minden írásod elolvasom, mert eddig csak egyet-kettőt ismertem, aztán, ha kész vagyok, jövök és meglátom, mi lesz.. Egyet mégis köszönhetek nektek máris, bodza, p, akinincs. Eddig határtalan magabiztosságban éltem szellemileg, de a külsőmmel nem voltam kibékülve. A kételyt persze ismerem szellemileg, lelkileg is! Nagyon is! A magabiztosság az hit, meggyőződés, tapasztalat, de senki se hihet olyat, amiben nem tudott kételkedni is, mert az vakság lenne csupán. Ez a kissé elfajult csete-paté = vakságok találkozója eljuttatott oda, hogy már a külsőmért se haragszom Istenre. Hogy miért? Mert egyéniség. Hidd el, Fülöp, kellenek a csete-paték, épp emiatt, hogy megszeressük magunkat, mert mikor valaki felbosszant a gonoszságával, megnyugszunk, hogy lám mégse tévedtünk, hisz a támadás az önleleplezés, és mi az igazságot akartuk tudni. Hát, megtudtuk!
Újonc!
Ízlésten az, ha találgatok, és a találgatásaimat kéretlenül másokra zúdítom. Ízléstelen az, ha mások intim szférájában, érzelemvilágában vájkálok, és a meglátásaimat önkényesen közhírré teszem………….Senki nem beszélhet szóvivőként mások érzéseiről azok felhatalmazása nélkül, megszégyenítve őket, mert akár igaza van, akár nincs megalázza a másikat.
Mértéktelenül tapintatlannak és ízléstelennek találom az éjszakai megjegyzésedet, amit most még egy újabb beírással bővítettél…………..Jelen helyzetben igazoltnak látom a korábbi gyakorlatot, csak megfelelő közegben lehet engedni szabadon beszélni az embereket. Csak akkor működik a szólásszabadság, ha olyan emberekre vonatkozik, akik szavaik és viselkedésük súlyát és felelősségét képesek felmérni.
Sajnálom, egészen biztosan sokat kell tanulnod. És egyáltalán nem fontos, hogy igazad van-e, vagy nincsen. Mert jogod nincsen ahhoz, amit csinálsz.
Szóval, ha szerelemről beszélek, az megszégyenítőbb, mintha engem taposnak csak úgy érvek nélkül, vagy gyenge érvekkel? Mert, ha nem vetted volna észre, engem is sértegettek, megaláztak, és erre azt mondtad nekik, semmi baj. Hát, baj! Mert a szerelemről beszélni kell, nem félrekúrni, aztán glóriát emelni felé, mondván, én védem a nejem önérzetét, vagy milyét.
Egy embernek, aki misztikus/spirituális képességgel rendelkezik, el kell tudnia viselni, hogy a képessége (akár valós, akár nem) gúnyt és elutasítást vált ki másokból………..aki ezért megsértődik, az híjján van a kellő szellemi világosságnak.
Senki nem keverheti össze azt, hogy a nyilvános szavait éri kritika, azzal, hogy mások titkait fürkésszük és leplezzük le…………..
Ezzel ezt a vitát lezártnak tekintem, igazából nyilvánvaló, hogy nem érted az egészet, és már talán ez is felesleges válasz volt a részemről.
Szóval másokat, és engem nem azért tiltasz ki, mert megkritizáltunk, hanem, mert fürkésztük, kimondtuk mások, vagy a te titkaidat? Aha! Óvatos kritika jöhet, mély igazság nem, mert az sértőbb? Neked nem barátaid vannak, hanem talpnyalóid, mert a barát szól, ha süllyed a hajó, vagy ha közeleg valami jó..A tied süllyed. Álszent vagy. A jó, az őszinte. A rossz, az hazug, eltitkolás, azzal a cimkével, hogy meg ne sértsd a másikat. Én megsértődöm, ha gyaláznak, de nem tiltom ki az őszinteséget, nem szakítom meg a kapcsolatot, hanem feldolgozom, tanulok belőle, és így elmúlik a sértődés, és csak nevetés, humor, és nem gúny marad a helyén. Ha hazudsz a nejednek vagy másnak, az gúny. Semmibe veszed az érzéseit. Sokkal jobban, mint ha őszinte lennél, mikor bűnt kell vallani.. Mert mondjuk 60 évet leéltek hazugságban, pedig esélyt kellett volna adni, hogy megértsen téged, és boldogabb jövőt remélhessen máshol, mással. Így te zártad kalitkába. Te birtoklod. A te tárgyad. Zsarnok vagy. Már, ha van feleséged. Mert ha nincs, nem csodálom, hogy ilyen hülyeségeket írsz, hogy jó hazudni neki, és béke van. Még egy gyerek is észre veszi, ha hazudik a szülő, nemhogy egy nő, ha a férje átveri. Legfeljebb letolja, mert a pénzért van ott, és nem szerelemből.
Egy szót nem helyesen írtam az előzőben. Milye helyett mije kell.
Azzal, hogy letiltottad, amit p-nek, bodzának írtam, illetve róluk, azzal épp azt tiltottad meg nekik, hogy maguk védekezzenek, reagáljanak. Te döntöttél helyettük, ezt hívjuk embert tárgyként kezelésnek, ami ellen olyan nagyon tiltakozol…, ha nő, szülő csinálja, de ha férfi nővel, az más, ezek szerint is, meg a házastársi hűtlenségről alkotott véleményed szerint is, az csak védelem a nőnek, gyerekeknek. Szóval, nem is akarod tudni a válaszukat. Én nem sértődök meg pár másodpercnél tovább, mert tudom, mi van a háttérben. Aztán hamar tudok nevetni, és eszembe se jutna helyettük érvelni, ahogy te teszed, mert a nevükben védekezel. Az az ő dolguk. Ezt hívjuk szabad akaratnak.
Kedves P!
Elnézést, hogy a kérdésedet és válaszodat is figyelmen kívül hagytam, de régen volt már ilyen elrettentő élményem………….a butaság és közönségesség olyan, mint a vadon – hiába keressük benne a rendezettséget, csak kusza és áthatolhatatlan sűrűbe jutunk. Mégis megrendülést kelt, mert nem evilági élmény. Mintha egy teljesen más emberi fajjal találkoznánk……….fura, hogy értjük amit mondanak a zavarosság és csapongás ellenére is, ők mégsem értik a hozzájuk intézett szavakat…………
Szép estét!
Kedves Fülöp, én kérek tőled elnézést, hogy az ostobba kommentemmel kihúztam a gyufát a látogatódnál, és idezúdítottam hozzád egy olyan reakciót tőle, amit nem szívesen láttál. Persze mondhatnám ártatlan képpel, hogy nem volt előre látható, de az távol állna a valóságtól. Szóval sajnálom, hogy ilyen élményt okoztam. Igyekszem a továbbiakban tekintettel lenni rád. Illetve megértést gyakorolni mások iránt ízetlen megjegyzések helyett (főleg más blogjában).
Ezenkívül nagyon értékelem az igyekezetet, hogy megpróbálod megkímélni a vendégeidet végeredményben saját maguktól. Részemről köszönöm!
Szép estét, jó pihenést neked!
Kedves P!
Valóban, ez csak idő kérdése volt, én is tudom. Ha egy szót sem szóltál volna, és Bodza sem, akkor is bekövetkezik, mert a vendég karaktere magában hordta azt, hogy előbb-utóbb otrombán átlép határokat, és még csak szólni sem lehet neki, mert mindent jobban tud, és az ő igazsága felülírja mindenki más igazságát……..
Az tény, hogy kissé gúnyosak voltatok mindketten, ami helyteleníthető. Azonban ha a végkifejlet szempontjából nézem, akkor semmi jelentősége. Akár a gúny is lehet értelmes, ha általa a másik észleli, hogy elszaladt vele a ló. Csak ahhoz, hogy ez célba érjen, kell egyfajta fogadókészség, önirónia………mindig azok a legrosszabbak, akik nem tudják magukat, a szavaikat kívülről látni, a másik szempontjából átgondolni – sok probléma fakad ebből a korlátoltságból (amely amúgy mindannyiunkat jellemezhet – kit kevésbé, kit fokozottan).
Kedves Fülöp, nem egészen erre gondoltam, de minden bizonnyal igazad van.
Más. Visszakanyarodnék picit a Ments meg Uram!-hoz: ha egyszer véletlenül szembejön veled, és megnézed, beszéljünk majd róla! Ha nem, meg ne.:)
Szép estét neked! 🙂
Te Házigazda!
Azééé itt még engem nem kínáltak hellyel…:)))))))