Eltörölt ünnepek földje

2010 január 3. | Szerző: akinincs |

Élt egyszer egy nép, amelyik tudatosan lemondott az ünnepekről, a szerelemről, a színházról, a szabadidőről.

Nevezett nép bölcsei rájöttek, hogy az ember életének nagyrésze szürke, a hétköznapokon zajlik, és munkával tellik. Rájöttek, hogy a szenvedés forrása nem ezekből a tényekből fakad, hanem abból, hogy a pihenőnap, az ünnep, a játék, a kikapcsolódás, a szerelem, tehát minden, ami a köznapok világából kiragad, sóvárgást fakaszt. Az ember ugyanis szeretné az örömteli pillanatokat meghosszabbítani, ha pedig végetérnek, akkor ismétlésre vágyik, és hétköznapjait két ünnep, két találkozás közötti keserű időnek éli meg.

Tehát nem a hétköznapok, a munka világát kell megszüntetni, mert azt nem lehet, hanem mindent, ami ebből a világból kiragad, ami sóvárgást és vágyódást ébreszt, ami az álmodozást táplálja.

Ezért a bölcsek eltörölték a szerelmet, a szórakozást, az ünnepet, a szabadnapot. Minden luxustermék gyártását megszüntették, az egész gazdaság csupán a szükséges alapvető javak előállítását szolgálta. A nép pedig hozzászokva a végtelen hétköznapok világához, és elfeledve az örömet, a táncot, “boldog” egykedvűségben élte életét. Nem tört ki soha forradalom, sztrájk. A gazdagság, és mindenféle vagyon értelmét és értékét vesztette, a poétákat, filozófusokat, papokat pedig agyonverték.