Miért rossz a jóknak?
2009 december 17. | Szerző: akinincs |
– Nem éri meg jónak lenni!
– Nem-e?
– De nem ám! Kész ráfizetés: a boldogtalanság és szenvedés forrása. A jót rögtön kiszagolják, és testét paraziták lepik el, akik visszaélnek természetével, kifosztják, majd ha már nincsen semmije, akkor le is köpik, és magára hagyják!
– Ilyenek ezek? A paraziták?
– Azok, azok, vérszopók! De még ők hagyján! Hát hogyan rendezte be Isten a világot, ahol a rosszak gyarapodnak, a jót eltapossák, és mégis övék a babér, a pénz, az érvényesülés, a nő! Hát igazságos ez?
– Vérlázító! A világ így maga a cáfolat egy jókodó isten létére?
– Jó isten? Az nem lehet! Akkor nem hagyná, hogy így legyen.
– Hogy mennyire igazad van, elmondok egy történetet:
Isten először egy másik világot teremtett, amelyben a jó elnyerte jutalmát, a rossz pedig büntetését. Senki nem mert rosszat tenni, mert tudta, hogy rögtön lesújt rá az isteni büntetés, ellenben mindenki igyekezett minél jobbnak látszani, hogy haszonhoz jusson. Az emberek nem bankba tették a pénzüket, amúgy nem is voltak bankok, hanem azt mondták, hogy amit egy koldusnak adunk, azt Isten százszorosan fizeti vissza. Ezért az egyik népszerű befektetési forma az adományozás volt. Valakinek szüksége volt száz aranyra, akkor gyorsan elszaladt a főtérre, adott egy aranyat a koldusnak, és mire hazaért, az asztalán már ott ragyogott a száz arany. Az emberek egymást licitálták túl a segítőkészséggel, az adakozással, az ajándékozással. Ha valaki kilépett az utcára, akkor pillanatokon belül jótékonykodó, segítőkész emberek rohanták le, és megfogták a karját, nehogy elessen, vitték a táskáját, szüntelenül a hogyléte felől érdeklődtek, és lesték a kívánságát. A helyzet odáig fokozódott, hogy már senki nem mert kimozdulni otthonról, de ezzel csak azt érte el, hogy a szomszédok, ismerősök hada igyekezett aggodalomtól vezérelve megtudni, hogy tán nem beteg-e, mire van szüksége….. Szüntelenül zaklatták, rátörték az ajtót. Az emberek elkezdtek elbujdosni egymás elől, mert már megfojtotta őket a szüntelen szeretet és odafigyelés, amely egyetlen nyugodt percet nem hagyott nekik. Arról már nem is beszélve, hogy nem csak azok voltak jók, akik amúgy is jók voltak, hanem mindenki más is, ki számításból, ki félelemből, ki a többséghez való igazodásból. Hazug és fojtogató világ volt az, úgyhogy Isten végül özönvízzel pusztította el, és csupán egyetlen embert, a gonosz Urielt mentette meg, mert a végére már Istennek is elege lett a túláradó szeretetből és jóságból, és Urielben látta az egyetlen hiteles embert, ugyanis Uriel még a haszon kedvéért sem akart jó lenni…….
– Dehát ez nem az én álláspontomat igazolta! Még ilyet!
– Hát mit képzeltél, te kalmárlélek!? Hogy majd Isten a kedvedért kifizetődővé teszi a jóságot? Irigyeled a “rosszaktól” a vagyont, a sikert, a nőket? Hol a te jóságod, képmutató? Hasznot akarsz? Takarodj, vagy végigváglak!
– Mondtam én, hogy a jókat sújtja az élet! Most is hogy megjártam, csak mert panaszra nyitottam a számat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp,
Jó volt ez az írás!
Ilyen amikor a jóság inflálódik…
(csak, hogy ne maradjon a levegőben)
:))
Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nem csak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú. (Jung)
Kedves Mindenki!
Elnézést kérek, ha olykor adós maradok a válasszal, pedig a véremben van annak a parancsa, hogy reagáljak a hozzám intézett megszólításra. Ha írok valamit, az rendszerint vagy magával ragad, vagy kiüresít, és sem egyik, sem másik állapot nem tesz alkalmassá érdemi feleletre. Ha olyan is a gondolat, hogy megéri a választ, gyakorta mire oda jutnék, hogy megírjam, magától a témától távolodok el érzelmileg, és úgy érzem, hogy olyasmire kellene válaszolnom, ami már nincs jelen…………………elnézést hát a tiszteletlenségért, a sok megválaszolatlanságért. Természetesen örömmel veszem a megfogalmazott véleményeket, kiegészítéseket….
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Kedves P!
A másik blogomat jelen pillanatban hanyagolom, ezért sem tudtam válaszolni az abban tett megjegyzéseidre….. Szép napot! 🙂
Kedves Bodza!
Ha közgazdász lennék, akkor meg tudnám mondani, hogy inflálódás esetén milyen gazdaságpolitikát kellene folytatni………:))
Kedves Fülöp!
Részemről elnyerte „A HÓNAP BEJEGYZÉSE” címet.
Jhuuuj! Ezt a szolid iróniába bújtatott keménységet!
Egy dolgon azért eltűnődtem: vajon ebben a „szép” belső indíttatás nélküli világban miért voltak koldusok?
Kedves Csatangoloo!
Találó észrevétel, de abban a másik teremtésben a koldusok nem kényszerűségből koldultak, hanem önként lettek nincstelenek. Részint lelki megfontolásból, részint, és itt a lényeg, mert alkalmat akartak adni az embereknek a jóság gyakorlására. Ők így jótékonykodtak. :))
Nem mintha ez vmi nagy hírek lenne,de rájöttem,hogy csak egy piszok érdek ember vagyok.Gyerekkorom óta mindig igyekeztem jónak lenni(ne értsd félre,nem mindig sikerült),megfelelni vágyásból,figyelem felkeltésből,a szeretet “kicsikarása” miatt,dacból és még lázadásból is.Gyanúsnak kellett volna lennie,hogy a megtért fiú története a bicskát nyitogatta a zsebemben….nos,nem tudom mennyire érthető amit írtam,de számomra ez is egy felismerés.köszi 🙂
Kedves Lé!
Erről eszembe jutott valami, majd a napokban megpróbálom elmesélni………:))