Gézu gilisztája

2009 december 14. | Szerző: akinincs |

Gézu nem volt átlagos srác – mindenki kissé lököttnek tartotta. A lányok mosolyogtak rajta, mert amúgy kedves volt, a fiúk pedig, mint a fiúk ilyen esetben, lenézték. A fiúknak és férfiaknak ugyanis ez jellemzője: lefele taposnak. Egy férfi ugyanis akkor érzi magát igazán férfinak, amikor valakit a férfiasság ideája nevében – szokásos még iskolai végzettség, vagyon, pozíció, erőnlét, ágyba vitt nők száma, stb. – lekezelhet, megbélyegezhet és nevetségessé tehet – ez pedig többnyire a gyengébb, az, aki kilóg a sorból.

Nem szabad azonban ezekre a fiúkra/férfiakra haragudni, ugyanis az igazán erős férfiak Gézut nem veszik észre – nincs arra szükségük, hogy a leggyengébben demonstrálják az erejüket. Akik a gézukat piszkálni szokták, az a férfinép közepe, alja, a sakálbanda, amelyik más pozitívumot nem tud felmutatni, nem erős, nem jóképű, nem okos, nem vagány, valamit azonban mégis tenni kell, hát ugratják a gézukat.

Gézu azonban jólelkű fiú, és ha kicisvel több esze lenne, bizonyára sajnálná azokat, akik őt így kezelik, amiért nincs bennük semmi különös, eredeti, nagy, és kénytelenek így építeni az önbizalmukat.

Történt hát egy napon, hogy Gézu ballagott haza a munkából, mikor is a főtéren egy gilisztára lett figyelmes, amint a sivár, és gilisztaléptékben végtelen betonfelületen araszolt. Gézu beleérző lény volt, és megsajnálta, bár nem tudhatta, hogy a giliszta nem képes átfogni a teret, a múltat és a jövőt, ezért kétségbe sem tud esni. A giliszta ugyanis megy, amíg meg nem döglik. Az ember az, aki folyton méricskéli, hogy mennyi van még hátra a célig, és ha túl soknak találja, akkor feladja. A giliszta nem képes erre, ezért csak araszol, araszol, nem reménykedik, és nem aggódik.

Tehát Gézu úgy érezte, hogy a giliszta reménytelen helyzetben van, és kétségbe esett. Átérezte, milyen lehet egy végtelen aszfalton a célbaérés reménye nélkül, utat tévesztve küzdeni (a giliszta persze Gézu beleérzéséről sem tudott semmit). Fogott hát egy pálcikát, mert a giliszta mégiscsak undorító, nyálkás állat, és átsegítette a legközelebbi füves területre. A pázsit szélén megállva lendített egyet, majd messzire hajította a gilisztát, aki a puha füvön landolt bukfencezve. A jelenetet a környéken lakó rigók nem tudták nem észrevenni, és a következő pillanatban már ott is termett kettő közülük, hogy versengve falják be a gilisztát, aki talán az egész történetből semmit sem észlelt, vagy ha mégis, biztosan ez volt életének legkülönösebb napja.

Így mentette hát meg Gézu a gilisztát a végelgyengüléstől.

Zeneajánló: Kukacos sláger – Gonna Make Sweet