– Akkor holnap délután 3-kor?
– Mi van akkor?
– Hát, tudod, azt mondtad, segítesz.
– Már segítettem.
– Tudom, és köszönöm az eddigieket, de még a holnapot megígérted, és többet nem kérem, de most még egyszer, légyszi!
– Sajnos elfogyott.
– Mi fogyott el?
– A segítség.
– Hogy fogyhat el a segítség?
– Ugyanúgy, mint a pénz. A segítség is limitált mennyiségben áll rendelkezésre.
– Ilyet még nem is hallottam!
– Érdekes. Ha azt mondom valakinek, hogy nem tudok adni, mert nincs több pénzem, akkor megérti, és nem arénázik. Ha azt mondom, hogy a segítségem fogyott el, akkor csodálkozik. Hát tudd meg, hogy a nincsből nem lehet valaki önzetlen, nagyvonalú. Nincs, elapadt, elfogyott, elpárolgott.
– Legalább az ígéretedet tartsd be, kérlek! Szavatartó embernek ismerlek.
– Az is elfogyott.
– Mi fogyott el már megint?
– Ha belegondolnál, akkor rájöhetnél, hogy ugyanaz a lelki tőke, ami a segítség finanszírozásához szükséges, ugyanaz kell az ígéret megtartásához is. Ha a segítség elfogyott, akkor az ígéretbetartás is hiánycikk. Amikor megígértem, akkor komolyan is gondoltam, és akkor még bőven volt igéret is, és segítség is.
– Csak közben elfogyott?!
– Igen.
– Jó napot!