A minap egy beszélgetés tanúja voltam a rádióban. Az egyik résztvevő egy lovakkal foglalkozó ember volt, a másik egy racionális tudós.
A lovász azt mondta, hogy balesetek után olykor a lovak is meg akarnak halni, és “kérik”, hogy lőjék le őket. Mindezt látni a szemükben.
A tudós azt válaszolta, hogy nem tudjuk, csak feltételezzük, és magunkból indulunk ki.
A másik történet a hazai tudományos szkeptikusok és racionalisták emblematikus alakjához, Vágó Istvánhoz (megvetem – a korlátoltság mintapéldánya) kötődik. A Vacsoracsatában szakácskönyvből főzött húslevest, és mivel a szakácskönyv nem írta a sót, nem is tett bele.
A racionális embernél korlátoltabb és fantáziátlanabb nincsen…………nem akarok racionalista világban élni, mert az a világ a hitetlen bürokraták világa, akik a szellem gazdagságát nem is értik – amit pedig nem értenek, azt csak gúnyolni tudják……….,
Minden, ami az emberi történetben-történelemben nagyszerű, azt álmodók, hittel teli, küzdésre képes emberek teremtették. Akikben több volt, mint köznapi pragmatizmus. Ha lekorlátozták volna magukat a racionális lélek számításával és szürkeségével, akkor sehol nem lennénk.