Az elfogultság lélektana
2009 szeptember 14. | Szerző: akinincs |
Aki megérteni szeretne egy jelenséget, az összefüggések feltárásán fáradozik, és méltányosságra, igazságosságra és becsületességre törekszik.
Aki ítélkezni akar, az példákat keres elfogultságának igazolásához, a méltányosságot, igazságosságot és becsületességet pedig félredobja – a pozitív példákat el fogja hallgatni, a negatívakat pedig túlhangsúlyozza.
Aki megértésre törekszik, annak kérdései vannak, és minden válasz újabb kérdést szül benne, mert igyekszik a jelenség mélyére hatolni.
Akit elfogultság vezérel, az olyan kérdéseket tesz fel, amelyekből a valódi érdeklődés hiányzik. A kérdése már sugallja a választ, az ítéletet.
Aki megértésre törekszik, annak számára nincs tudás, ami elég lenne, mert minden részletet szeretne feltárni – és ítéletére ezért jellemző, hogy minden szempontot tekintetbe vesz.
Aki elfogult, annak nem kellenek a részletek, az árnyalatok, ezért önkényes és kiragadott példákat gyűjt, és nem tudása, hanem példatára van. Példái azonban összefüggéstelenek, ám ő mégis úgy tünteti fel őket, mintha összetartoznának.
A megismerés tudáshoz vezet, és mert tudás, ezért képes tárgyilagosan beszélni a jelenségről, úgy, hogy személyes véleménye rejtve marad. Az elfogultság nem rendelkezik tudással, ezért előadása mindig egyértelművé teszi álláspontját.
Röviden ennyit arról, hogyan válasszuk el azt, akiben valódi tudásszomj és érdeklődés van, attól, aki csak ítélkezni akar.
Az elfogultság, előítéletesség az ember alacsonyabb szféráihoz tartozik: felfüggeszti nyitottságát, kíváncsiságát, és nem a tudás, hanem éppen a tudatlanság útjára vezeti.
Megérteni egy jelenséget mindig fáradtságosabb, kevésbé hálás, mint pusztán elítélni. Az elfogult ítélkezés mögött gyakorta szellemi restség, lustaság és önhit áll. Ezért van, hogy nyitott és megfontolt ember sokkal kevesebb van a világban, mint elfogult, előítéletes és lezárt (mától eggyel többet ismerek).
Aki csak ítélkezni akar, azt kerüljük el!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Fülöp,
tudom,tudom,nem vagy rám kiváncsi….de én csak szeretném megkérdezni,hogy tudnék e segíteni neked valahogy a gondjaidat illetően.Ez nem vicc,ha tudok nagyon szívesen segítek.
Kedves Lé!
Mi tagadás, nem csupán meglepett az ajánlatod, de nagyon jól is esett. Tisztelni tudom, hogy az előzmények után ezt meg tudod tenni. :)))
Nagyon köszönöm! 🙂
Ok. a harag és megbántottság már elpárolgott belőlem :-),de hazudnék ,ha azt írnám minden rendben.A két lépés távolságot most már a magam védelmében megtartom,bár magamat ismerve lehet,hogy evvel Te is jól jársz :-)))
A feléd irányuló tisztelet a részemről megvan.
Ne értsd félre ,nem akarok a magánszférádba betolakodni,de a segítségemet továbbra is felajánlva:levicska@citromail.hu
Ha megkérhetlek ez ne jelenjen meg a hozzászólásokban .
„Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot” (Esterházy)
Kedves Fülöp. Ne tévedjünk el és próbáljunk egy kulturáltabb színvonalon küzdeni vagy tudomásul venni dolgokat. Sokak vannak, akiknek csak véleményük van, ismeretei alig. Így azoknak kételyei sem szoktak lenni. A hülyék mindig magabiztosak, aki gondolkodik, az tele van kételyekkel. Próbálom megfogalmazni kételyeimet és persze összevetni ismereteimmel…, ebben segíthetnél, de enerváltnak mutatkozol, és ha ezért , hát értem a reakcióidat. És hát, való igaz, némely dolgokban elfogult vagyok, de ezt ki is mondom: pl. az egyházakkal, igehirdetőkkel kapcsolatban. Magyarázatokat keresek a felsorolt dolgokban, mert egyelőre csak rossz magyarázatokkal találkoztam. (Pl. a Korán révületében öngyilkos merényletekkel kapcsolatban.) Tisztességtelen dolog ezzel kapcsolatos kérdéseket föltenni ? Milyen ismeretekre kell szert tegyek, hogy megértsem? Amúgy… az elfogultságról: ha jól emlékszem,nemrég Oriana Fallaci riportját idéztem Khomeini Ajatollahhal, amivel épp egy elfogultsági vitádban melléd álltam. Nem szaporítom a szót, tégy belátásod szerint, de ne kapkodj az ítéleteiddel, ha nem fűlik a fogad a diskurzushoz. Megtisztelő figyelmed így is köszönöm.
ja , és, ha gondjaid vannak és segíteni tudnék valamiben, szívesen.
Kedves Levendulás!
Nekem módszertani problémáim vannak. Ne vedd bántásnak, de nem lehet se a tudomány, se a vallás területén kiragadott jelenségeket vizsgálni, ha nem helyezzük el őket egy rendszerben…………mert minden jelenség összefüggésekbe van ágyazva.
Amikor jelenségeket sorolsz, akkor nem érzem benne, hogy magát az egész rendszert akarnád megérteni, amelyhez azután a jelenségek is tartoznak.
Például:
Az Egyház nemzetközi intézmény, ám hatalma és befolyása korántsem volt egyenletes (két szélsőség: Canossa-járás, avignoni fogság). A királyságok megerősödésével párhuzamosan Róma befolyása is gyengült. A királyi hatalom olykor a saját területéhez tartozó papságot felhasználta, olykor a püspökök jelölésének jogát is megszerezte. Tehát amikor az inkvizíció történetét vizsgáljuk, akkor nem mindegy, hogy az csupán politikai eszköz volt a király kezében, vagy az Egyház akaratát fejezte ki. Most nem akarom a tényeket sorolni, de egységes és monolit inkvizíció nincsen, nem volt. Ráadásul nagyon különböző volt azon ügyek jellege, amelyekben eljárt. Nem minden eretnek volt “másként gondolkodó”, vagy “úttörő tudós”. Voltak anarchista mozgalmak, amelyek erőszakos cselekményeket követtek el, gyilkoltak…………..tehát amikor felteszed a kérdést, akkor úgy teszel, mintha valami egyszerű ügyről lenne szó, ami egységes ítélet alá vonható.
Más: amikor az Egyházat vizsgáljuk, akkor el kell választani a célját, értelmét, lényegét attól, amit egyes hívei, papjai elkövettek. Azt kell vizsgálni, hogy a túlkapások, bűnök a természetéhez tartoznak-e, vagy egyéni (csoportos) botlásokról van szó…………stb……….nem folytatom………
Nézd el nekem, hogy nem a lényeg megismerésének szándékát látom a kérdéseidben. Nézd el nekem, hogy a kiragadott példák, amiket önkényesen egymás mellé társítasz (az iszlámnak például nincsen egyháza, az igehirdető szorosan a közösségéhez tartozik – ráadásul az iszlám esetén szólnunk kellene a nyugati kultúrális terjeszkedés visszahatásáról is), azokat én tendenciózus kérdéseknek látom, amelyek nem a lényegre irányulnak………….
Különösnek tetszik az is, hogy a csodával kapcsolatos konkrét kérdésedre adott konkrét válaszomat utólag kigúnyolod, miközben nem vitázol vele, nem kérdezel rá………….ez sem tiszta………
Ha érdekelne a vallás és az egyház szerepe, a papság értelme, a csoda lényege, arról szívesen szólnék. De kiragadott vádakat nincs értelme megválaszolni………….
Üdvözlettel: Fülöp
Kedves Fülöp, ” …amikor az Egyházat vizsgáljuk, akkor el kell választani a célját, értelmét, lényegét attól, amit egyes hívei, papjai elkövettek. Azt kell vizsgálni, hogy a túlkapások, bűnök a természetéhez tartoznak-e, vagy egyéni (csoportos) botlásokról van szó…………”
ez egy nagyon fontos mondat volt szerintem!!!
Energiát szívesen, csak szólj…:)
Csalódottnak, kiábrándultnak lenni nem ér.:)
A világ olyan, amilyenné tesszük.
Szép estét neked!
Kedves P!
Lassan teljesen kisiklik a blogom, és átalakul vallási fórummá (már meg sem merem jeleníteni). :)))
Energia helyett pénzt is tudnál küldeni? :))))
Szép estét! :))
Kedves Fülöp, miért alakulna át vallási fórummá? Pár nap nem egy élet, és ezek is hozzátartoznak az élethez. Meg engem érdekel, ki mit mond ebben a témában. 🙂 Ha valakit nem érdekel, minden bizonnyal továbblapoz.:)
Pénzt tudok, persze, figyelj:
Pénz, menj! 🙂
Szép estét neked!