A király meghívta barátait vendégségbe. Annyira szerette volna megosztani velük javait, hogy egész nap maga is sürgött-forgott, és személyesen felügyelt minden előkészületet.
Százfogásos vacsora, feldíszített termek várták a vendégeket, és még előadóművészekről is gondoskodott a házigazda.
Amikor azonban megjöttek a barátok, a díszekre ügyet sem vetettek, a komikusok műsorát félbeszakították, mondván, hogy csendre vágynak, a felszolgált ételekből-italokból pedig nem kértek, hanem elővették az otthon csomagolt szendvicseiket, az ajándékokat pedig fel sem bontva az asztal alá tették.
A király ezt látva éktelen haragra gerjedt:
– Mindenemet megosztottam volna veletek, ti azonban nem kértetetek belőle, még csak nem is értékeltétek. Hamis barátok vagytok!
Azzal megbotoztatta, és kihajította őket.