Hol vannak a becsületes emberek, akikben van annyi erő, hogy útálatukat, ellenérzésüket nyíltan vállalják, és nem érzik szükségét annak, hogy mondvacsinált ürügyekkel igazolják is azt?
Az érvelés megbecsteleníti és meghamisítja az érzéseket, és szellemi gyengeséget sejtet a háttérben, amelyik azt hiszi, hogy ha nem öltözteti az objektivitás köntösébe, ha nem támasztja meg vádirattal ellenszenvét, akkor az kétségbe vonható.
Pedig pont az érvelés miatt lesz ingatag és hamis.
Hol vannak hát a becsületes és őszinte emberek?