Gyönyörű hazugságok
2009 szeptember 12. | Szerző: akinincs |
Azoknak, akiket érdekelnek a tények is. Azoknak, akik képesek felismerni, hogy manipulálnak minket, és a tudomány olykor valláspótlék, amelynek ugyanúgy vannak mítoszai, hősei, népmesei motívumai. Azoknak, akikben még él a mindenfajta igazság kikutatásának szenvedélye (bennem már nem, feladtam). Akik csak az előítéleteikhez keresnek ürügyeket, azok inkább ne olvassák, ilyesmikkel nem szolgálhatok.
A közkeletű verzió szerint Galilei fabrikált egy távcsövet, és megállapította, hogy a Föld kering a Nap körül, de a csökött Egyház, amelyik ragaszkodott ahhoz, hogy a Föld a világegyetem középpontja (mert a Biblia ezt írja), bíróság elé citálta a hős és úttörő tudóst, bűnösnek találta, és szobafogságra ítélte (a megégetéshez gyáva volt?). Az Igazság elterjedését azonban már nem tudta meggátolni, és végül győzött a tudomány (az Igazság már csak ilyen – futótűzként szokott terjedni, és legfőbb letéteményese a Tudomány).
A hivatalos verziót azután gyönyörűen konstruált drámákban festették meg, amelyekben az Igazságot képviselő tudós szembekerül a Hatalommal, és a lelkiismerete (az igazmondás kényszere), és a személyes sorsféltése között hánykolódik. Galilei a butaságnak és babonának áldozatul eső tudós – tehát a racionális elme tragikus alakja.
A valóság ettől kissé prózaibb, kevésbé nemes, kevésbé kontrasztos.
Először is, Galileli idejében nem a Biblia szolgált a csillagászat alapjául, hanem a ptolemaioszi világkép. Ptolemaiosz egyiptomi csillagász volt (tehát tudós, és nem pap), és egy bonyolult számítással igazolta, hogy a Nap kering a Föld körül. Számítása bonyolult volt, és nem minden kérdést válaszolt meg (a tisztánlátás kedvéért: minden elmélet nyitva hagy kérdéseket, amelyekre nem tud magyarázatul szolgálni, tehát ez kevés ahhoz, hogy hamisnak nyilvánítsuk). Vagyis már volt egy működő rendszer/elmélet/világmagyarázat (nem a Biblia), amivel szemben kellett volna Galileinek jobb alternatívát kínálnia.
Másodszor, Galilei távcsővet használt megfigyeléseihez, ám még tudományos mérce szerint is (főleg aszerint) kétségbe vonhatóak azok a felfedezések, amelyeket ezzel az egyébként nem hitelesített eszközzel tett. A mai ember hajlamos visszafelé gondolkozni, pedig a távcső csillagászati használata akkoriban újdonságnak számított (és rengeteg tisztázatlan optikai problémát hordozott), ÉS ellentétben azzal, ha a szomszéd lányt fürkésszük vele, az égi megfigyelések helytállósága nem ellenőrizhető könnyedén, csakis űrutazással. Annyit bizonyosan tudunk, hogy Galilei nem tett űrsétát.
Harmadszor, és itt van a kutya elásva, az Egyház valójában tartózkodó állásponton volt. Az egyházi tudományos kollégium egy elfogadható, de nem bizonyított hipotézist látott Galilei elméletében, ami látszólag megold olyan problémákat, amelyeket Ptolemaiosz rendszere nem tud, de további vizsgálatra szorul (és rengeteg egyéb problémát felvet, és nem old meg megnyugtatóan). A hipotézis mindazonáltal nagyon nagy horderejű, hiszen teljesen átformálhatja a világképet, és így társadalmi hatása is lehet. Az Egyház ezért óvatos volt, és nem akarta elhamarkodni a dolgot. A pápa úgy döntött, hogy mecénásként finanszírozza Galilei könyvét (micsoda botrány: a vallásos babona tudományos könyv kiadását támogatja!), ám az volt a kérése, hogy Galilei párbeszédes formában ütköztesse az új és a régi világképet, és ne igazságként, hanem lehetséges hipotézisként tárja elő a saját felismerését (ez ám az elnyomás és cenzúra!).
Galilei azonban a könyvében eltért a megállapodástól (az Igazságot nem lehet korlátozni!), a pápát bújtatottan kigúnyolta, a régi világkép híveit ostobának állította be (tudományos módszertan). A pápa dühös lett (nem csak buta, de rossz keresztény is!), és egyházi bíróság elé állíttatta Galileit, akit azután szobafogságra ítéltek (az egyházi brutalitás példája), ám ott boldog-boldogtalant fogadhatott, és jártak is hozzá tudósok eszmecserére…………
(Csak a vicces befejezés kedvéért, Galilei megfigyeléseit utólag római jezsuita csillagászok hitelesítették – ja, ilyenek is voltak?)
Nincs ebben a történetben semmi különös. Olyan, mint bármely más történet: a propaganda mögé nézve mindig meglepő részletek derülnek ki (csak hát ahhoz a felszín mögé kell nézni, és nem elég benyalni a marketinget).
Szerettem volna a történetnek alaposabban utánanézni, hogy a részleteket pontosítsam, ám végül nem volt hozzá kedvem. Felesleges. Már rég tudom, hogy a tények keveseket érdekelnek, akik pedig eleve elfogultak egyik vagy másik irányba, azokat ez semmiről nem győzi meg (a többséget amúgy sem zavarja semmiféle ténykérdés), inkább a saját álláspontjukat formálgatják, ismételgetik egyre.
Az Igazság tehát senkit nem érdekel, és már lassan engem sem (minek tudni azt, ami senkit nem érdekel?). A fő dolog az, hogy mindenki mondja a magáét, és szeresse a véleményét, legyen az bármilyen elfogult, vagy hamis, mert hát a vélemény az ember édesgyermeke, és akármilyen is, szeretni kell nagyon. Óvni is kell a tények és igazságok formájában jelentkező külső behatásoktól, ezért a helyesbítést meg sem kell hallani. A tudatos süketség, az információk önkényes szelektálása a vélemény túlélésének és táplálásának alapvető eszköze.
Azt hiszem, a tudás teljesen felesleges kacat. A mai világban elég, ha valakinek véleménye van, és ha az sokak érzését türközi, akkor még népszerű is lehet vele. A fontos, hogy megfeleljen a korszellemnek, védje a zsidókat, cigányokat, nőket, és támadja a papokat, az Egyházat (utóbbiakra kilövési engedély van érvényben, tehát komoly teljesítmény a közkeletű vádak megfogalmazása). A hitet már annyira ne, mert az megint divatossá lett, csak éppen személyes formában, papok nélkül. Ha Nietzsche élne ma, bizonyára igazságszeretete és szellemi becsületessége folytán kénytelen lenne az általa megvetett kereszténységet védelmezni, úgyhogy örülhet, hogy elpatkolt..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp!
Én örülnék, ha életben tartanád magadban az igazság kutatásának szenvedélyét!
Napsütéses vasárnapot!
:-)))!
Kedves Fülöp!
Jómagam is úgy vagyok, mint az emberek többsége, nem szeretem, ha szembesítenek a hiányosságaimmal. Az olyan írásokat azonban nagyon szeretem, amik érdekesek, és a tankönyveknél szélesebb képet nyújtanak. Örömmel olvastam ezt is.(javaslatodra kétkedve kellene olvasnom?:) )
Azonban én is óva intenélek attól, hogy általánosíts, és ezzel azokat is meghátrálásra késztess akik elindulnának valamilyen gondolati úton. Tudod, a hiányosságok…
mert nem hiszem, hogy rossz dolog, ha valakinek véleménye van, csak ne legyen bebetonozva.
ui: a sok felesleges kacatodra én igényt tartanék, ha már úgyis felesleges:))
Kedves Bodza, kedves Csatangoloo!
Egyelőre a kacat én vagyok, és a szenvedélyem kihunyt. Elég volt. Mindig ugyanazok a felesleges körök……….
Kedves Fülöp!
Kár, hogy nem volt kedved utánanézni, érdekelt volna, érdekelne még most is.
Így hát – már amennyire kevéske időmből és még kevesebb tudásomból tellett – utánanéztem, és a fellelt anyagokban olvasott tények egyeznek az általad leírtakkal.
Tehát tény, hogy elfogadom…:-)))
Viszont az is tény, hogy Galilei hipotézise –ami csak jóval később lett elfogadható módon bizonyítva, mert hát űrsétát ugye nem tehetett, meg az eszközei is kezdetlegesek voltak – beigazolódott. (Vagy nem jól tudom? Hja, ami fizikával kapcsolatos, meg matematikával, az nekem nem megy. Eppur si muove?)
Nem lehet, hogy a tudomány is azért teremt mítoszokat – bár lehet, paradoxonnak tűnik -, hogy az emberekkel észrevétessék: hahó, ezek itt ám tények?
Az irodalomi alkotások – mert legyünk őszinték, legtöbbünknek Galileiről onnan vannak ismeretei – célja nem mindig a tényfeltárás, azokat inkább az érzelmek, dilemmák, emberi esendőségek kihangsúlyozására használták, az író eszmei közlendőjéhez, egyéni elképzeléseihez vagy egyéb céljaihoz igazítva.
S hogy a véleményéhez bizonyos fokig mindenki ragaszkodik? Ha jól meggondolom, tulajdonképpen a vélemény szó fejlődéstörténetében ott bújik az egyes szám első személy. Az ego.
:-))))
Amúgy meg lassan már azon sem lehet csodálkozni, ha az emberek a tényeket is szkeptikusan fogadják, hisz mint írásod elején is említed: manipulálnak bennünket rendesen.
Ööö, hogy ne is említsek mást, mint mondjuk a Tények című műsort. Lassan tényként közlik, hogy a Nap Nyugaton kel és Keleten nyugszik. Mindezt tragikus és sajnálkozó arckifejezéssel.
:-)))
Bocsi, kicsit elbohóckodtam, ne haragudj érte! Próbálnálak jobb kedvre deríteni. Kicsit szokatlan nekem, hogy bejegyzésed és kommented sorai közül lehangolódás, elkeseredés érződik ki.
Maradok csatangolós esti köszönésemnél:
Csillagfényes éjszakát!
Kedves Fülöp, érdekes írás volt ez (számomra).
Figyelj, én amondó vagyok, ha látszólag az ember ugyanazokat a felesleges köröket rójja, kettő dolog lehet: még róni kell egy ideig:), mert lassú víz bizony partot mos, vagy taktikát kell változtatni. 🙂
Persze, csak, ha fontos a dolog…
Jó éjszakát, értékes hetet! 🙂
Kedves Bodzának, P-nek, Csatangoloonak kellemes hetet, és minél kevesebb felesleges köröket………:)))))))))))))
Kínos dolog ez, Fülöp. Én már többször említettem, hogy bennem kérdések merülnek fel, azokon rágódom és keresem a válaszokat. És megköszönöm, ha elgondolkodtató gondolatokhoz jutok, Általad is…., segítenek az eligazodásban. Ezenközben idővel megfogalmazom a magam válaszait is az Általad felvetett kérdésekre. Azonfelül nem főfoglalkozásom a blogírás és levelezgetés, ehhez is idő kellene, több, mint ami nekem adatik. A vallással, hittel, mint említettem, semmi bajom, de az igehirdetés, módjával, okával, céljaival és eredményeivel annál inkább. Ha pl. a Koránt arra használják, hogy tömeggyilkos fanatikusokat neveljenek ki, akkor nem tudom, hogy jön ide Galilei és az egyház vitája. De ha már ! : Én úgy gondolom, a Keresztény Egyház nem természettudományos ismereteket akar közölni, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat. Ha elfogadjuk ezt az alapelvet,( amit megerősített a II. vatikáni zsinat Dei verbum kezdetű konstitúciója is) , elkerülhetünk minden, a tudomány és a Biblia összehangolására irányuló törekvést, és nyugodtan vallhatjuk a tudomány jogos autonómiáját.
Kedves Levendulás!
Ha nem tudod, hogy kerül ide Galilei, az bizony baj, mert azt jelenti, hogy nem ismered a saját írásaidat: “dogmáit csak akkor vizsgálja felül, mikor már nincs más választása, kifogytak az érveik a föld körül keringő napról. A tudománnyal lépést tart tehát, de leginkább a tudomány által felvetett kérdésekre keresi a hite keretein belül tartható válaszokat.”
Te azt írod, hogy nincs időd a blogra, levelezésre. Rendben. Nekem meg nincs időm arra, hogy vallási alapkérdéseket tisztázzak ezen keretek között, viszont nem is szívesen olvasok olyan írásokat, amelyekben kérdést nem látok, csak felszínes ismeretekből fakadó ítéleteket.
Patthelyzet, amit csak úgy tudok feloldani, ha nem olvasom az írásaidat.
……az pedig egészen felfoghatatlan, hogy úgy szólítod fel vitára az embereket, hogy valójában nem vagy hajlandó, reagálni is alig, és azt is általánosságban. Akkor vajon mi ez? Talán költői fordulat? Tényleg azt gondolod, hogy párbeszéd nélkül majd önkéntes tűzoltók fognak írkálni hozzád, és beérik azzal a hittel, hogy talán modtak is valamit?
Félreértettem a műfajt, félreértettem a felhívásodat, és félreértettem a szándékodat.
Kedves Fülöp, ne dühöngj 🙂 Az elmúlt évszázadokban, és különösen az utóbbi évtizedekben komoly lelkiismeretvizsgálatra került sor az egyház részéről. /VI Pál Pápa megnyilatkozása ez ügyben, azt hiszem, végérvémyesen helyretette a dolgokat./ Az alapvető hibát az jelentette, hogy a nap és a föld mozgását hitbeli kérdésnek tekintették. Az a tény, hogy a föld forog a nap körül, és nem fordítva, új tudományos elmélet volt, amelyet akkor még nem bizonyítottak be eléggé, és amely közvetlenül befolyásolta az emberek világnézetét. Galilei bírái olyan tan hirdetését tiltották be, amely szerintük veszélyeztette volna az egyszerű emberek hitét. Ez a tévedés ma teljesen világos, de abban az időben nem volt ennyire egyértelmű, és mindenképpen nagy szenvedést okozott Galileinek.
Amit és amiről korábban írtam és amiből idéztél, azzal még szeretnék foglalkozni. Mivel azonban Galilei témád az utólsó dolgozatocskám nyomán jelent meg, így valószínűleg félreértettelek, amikor ehhez kapcsoltam, ezért megkövetlek.
Barátsággal
Levendulás
Kedves Fülöp,
azt is gondolhatnám (de nem gondolom), hogy most picit türelmetlen vagy. Azt is gondolhatnám (de nem gondolom), hogy Levendulás blog-barátodra kivetíted az eddigi összes hasonló negatív tapasztalatodat a témában, és feltöltöd jó nagy érzelmi többlettel a “vitát”.
🙂
A felesleges körök jelen esetben talán nem azonosak, hisz az emberek, akikkel kapcsolatban esetleg nézeteltérésed támadt e témában nem ugyanazon emberek. Ezek különböző körök talán, és nem biztos, hogy feleslegesek, csak sosem értek körbe.
Nemtom érthető-e a hablatyolásom. Nézd el nekem kérlek, ha nem. 🙂
Szép estét neked, jó pihenést!
Még azon gondolkodom, azért is fordul elő ilyen nézet-különbség, mert egészen egyszerűen különböző oldalról szemléled a dolgokat. Neked nyilván más típusú rálátod is van a témára, aki nem élt hasonló közegben, annak nincs.
Az “igazság” nem egyoldalú, hanem nagyon sok oldalból összetevődő egész.
Ugyanakkor teljesen megértelem a Te nézőpontodat (jobban mint gondolnád), és általánosítani valóban csacsiság lenne. De sajnos értem Levendulásét is.
Számomra például sok ponton nem tisztázott ez a kérdéskör. Nekem semmi bajom általában azzal, hogy egy vallás szervezetten működjön. Enélkül nem is tudna fennmaradni. Szükség van “kiszolgáló személyzetre”. Tudom, hogy mindegyik egész alapvetően emberekből tevődik össze, az ember pedig törekszik a jóra, de nem mindig nagy sikerrel (illetve amit jónak gondol, nem biztos, hogy nincs attól jobb).
remélem nem szálldogálnak el a kommentjeim, mert összefüggéstelen lesz (bár lehet így is. :))
Szóval az pedig szerintem teljesen természetes, ha valaki a vallása szerint hisz, akkor a saját vallását tartja egyedüli üdvözítőnek. Mikor téríteni akar, nem feltétlen rád akarja erőszakolni a gondolatait (bár nyilván olyan is van), hanem mintegy jószándékkal jót akar neked is (te is “üdvözülj”, ne csak ő). Aztán ugye az alapvető kérdés az lehet, hogy vajon melyik az üdvözítő igazándiból?
Hogy a “megváltás” vagy az anyagi léten túli (kívüli) élet milyen valójában, mi kell hozzá.
Az, aki valamilyen vallás keretein belül nőtt fel (ha csak valamiért nem fordul ellene, bár kétlem, hogy teljes mértékben tudná mosni az ember az “agyát”) nyilván a sajátját fogja a megfelelőnek gondolni. Aki ezeken kívül nőtt fel, ő választhat, illetve választhatja az istentagadást, vagy válaszhat még valami saját maga kreálta hitet-ami ma oly “divatos”.
Tudnám mit akartam, és hol tartok…:)))
Talán ne is jelenítsd meg ezeket.
Nagyon sok információ dől ránk pro és kontra, aki nem áll eleve az egyik oldalon, nagyon nehéz ám dönteni ilyen kérdésekben. Mert minden vallásnál előbb-utóbb beleütközik az ember magába a hit kérdésébe is, hitről vitatkozni, meg közel olyan, mint a Teremtőről. Majdhogynem méltatlan az emberhez-de ez már a saját véleményem, és nem is feltétlen ide tartozik.
Kedves P!
Értem, amit mondani akarsz, és érdemes is lenne rá tételesen válaszolni, de ezt most el kell halasztanom, nem vagyok annyira összeszedett, és a haszontalanságérzetem még erősen működik.
na utoljára, talán tiszteletlenség nem válaszolni, talán tiszteletlenség felesleges körnek tekinteni valakit. Nem tudhatom, ezeket úgyis mindenki maga dönti el. 🙂
Ha kapok most egy nagyot, mert magadra veszel dolgokat, és elszállok, mint a győzelmi zászló, azt is megértem. 🙂
Én csak beszélek össze-vissza, nem kell nagyon komolyan venni.
Szép estét-végülis ez lett volna a lényeg. 🙂
Kedves Levendulás (és P-nek is)!
Bár amit itt leírtál Galileiről, az még mindig túlzottan a hitre helyezi a felelősséget, már alkalmas arra, hogy belásd, a valóság sokkal árnyaltabb, mint ahogy te ábrázolod. Biztos vagyok benne, hogy az összeütközésünk hatására néztél utána, és árnyaltad a képet…………….a többi általad megfogalmazott vád esetében is biztosra veheted, hogy a valóság nem olyan sarkos, ahogy megfogalmazod…………
Kedves P!
Ne aggódj, nagyon jókat írtál, mert képes voltál egy másik nézőpontból is végiggondolni a jelenségeket………:))
Szép estét neked is! :))
Kedves Fülöp, annyira azért nem aggódtam…:)))
Egyébként akár meg is kérdezhetnénk, hogy ezek az információk (amik alapján írtok), honnét vannak, és ki dönti el, hogy mi hiteles (vagy ki) és mi (vagy ki) nem. Akár ezt is kérdezhetnénk. 🙂
Mert azt talán beláthatjuk, hogy az írások sokszor valamilyen célt támogatva jöhettek létre-és maradhattak fennt. Főként olyan korokban, ahol az írástudóság és az információáramlás nagyon-nagyon messze volt a mai helyzettől.
És itt lép be talán az érdek. Hogy milyen céllal-persze az vitatható. Amit gondolhatjuk, hogy nincs, de minimum nehéz elhinni, hogy soha még 1 pillanatra sem volt.
De ez már megint egy másik oldal lenne.
Kedves P!
Persze, elmehetünk addig a pontig, hogy semmit nem hihetünk el, ám egyéb megfontolásokat félretéve számomra van egy módszer, ami valószínűségre épül………de a széthullásom miatt most ezt sem tudom megfogalmazni…………:))
Kedves P!
Ha én széthullottam is, remélem, te jól vagy! Tehát jó éjt! 🙂
Kedves Fülöp, el lehetne menni, de az egy véglet lenne.
Hát ez van, valakinek nincs elegendő ideje, energiája, valaki épp szét van hullva- talán egyik sem akar elhamarkodottan mondani semmit. Mindkét eset megérthető, ha akarjuk és nem vagyunk hamariak. Márpedig miért lennénk?
Jó pihenést, jó éjszakát! 🙂
Kedves Fülöp, köszönöm szépen, jól. 🙂
Mielőbbi, sikeres összerendeződést neked! 🙂
Kedves P!
A vicc szerint az a különbség a férfi és a nő között, hogy ha a férfi azt mondja, fáj a feje, akkor fáj a feje. :)))
Szóval nincs taktika és bölcs várakozás a válasz eltolása mögött. :))
A felesleges kör érzése nem racionális mozzanat. Érzéseket nem lehet érvekkel megváltoztatni, az esetleges belátás sem hozhatja vissza az elveszett motivációt, lelkesedést, maximum elcsitíthatja a hullámokat.
Egyéb felvetéseidet annyira fontosnak tartom, hogy ha még egyáltalán leszek, egész bejegyzést szeretnék rászánni……….
Szép napot! 🙂
Kedves Fülöp, láttam én már karón varjút, de ettől függetlenül eszembe sem jutott hogy ez a válasz eltolása lenne! 🙂 Semmi ilyesmit én nem írtam.
Ej-ej, elvesztett motivációk. De semmi gond.
Na, ha majd “egyáltalán leszel”, kiváncsi vagyok az ide kapcsolódó írásodra.
Szép estét, jó pihenést!
Remélem jól vagy!
Kedves P!
Jó reggelt, és “ha egyáltalán leszek”, feltétlenül megírom……..:)))
Gondjaim vannak, úgyhogy nem vagyok annyira jó…:(
Szép napot! 🙂
Kedves Fülöp, elhiszem.
De bízom benne, hogy meg tudod oldani!
Küldök neked pozitív energiát! 🙂
Kellemes estét, nyugodt álmokat!
Kedves P!
Köszönöm az energiát! :)))
A gondjaimat csak az idő tudja megoldani, én nem. Ezek olyan jellegű problémák…….sokat rontott a helyzeten, hogy Levendulással belementem ebbe a beszélgetésbe. Valójában én voltam buta, rosszul mértem fel a szándékait, és a lehetőségeimet……………pedig már a kérdései is egyértelműek.
Őszintén besokalltam. Nem érzem jól magam ebben a világban. Sajnálom.
Majd én is küldök neked pozitív energiákat – ha lesznek. :))))
Kedves P!
Bocsáss meg, hogy ígéretem ellenére nem neked válaszoltam, de ezt az új bejegyzést a kiábrándult csalódottság íratta meg velem. Amúgy nem írtam volna semmit……………