A gonosz Egyház

2009 szeptember 11. | Szerző: akinincs |

Mint már többször leírtam, egyházi iskolába jártam, de nem úgy, mint a rendszerváltás óta több iskolai évfolyam, nevezetesen civil tanárok felügyelete alatt, hanem engem kizárólag papok tanítottak.

Papot mondok, mert a laikus közvélemény nem tesz különbséget, és papnak nevez minden reverendást. A tanáraim valójában szerzetesek voltak, de ez most teljesen mindegy.

Az iskolához tartozó rendházban laktak, és mintegy harmincan lehettek, akik négy éven keresztül az életemhez tartoztak, tehát nem csak vasárnapi misén láttam papot prédikálni.

Ezen múltamnak, amibe zarándoklatok, ifjúsági találkozók (nemzetközi és belföldi egyaránt), más magyarországi egyházi iskolákkal való kapcsolattartás is beletartozik, és egy megkezdett teológiai főiskolai tanulmány is, több papot ismerhettem, mint egy átlagos halandó egész életében, és rajtuk keresztül olyan tapasztalatom volt az Egyházról, amilyen a többségnek, aki csak a televízióban lát templomot, soha nem lesz.

Ekkora merítés esetén válik egyértelművé, hogy az Egyház is emberekből áll, akik között ugyanúgy vannak rendkívüli emberek, mint átlagosak, erősek ugyanúgy, mint gyengék. Azonban akiket megismertem, hibáik és tévedéseik mellett rendkívül tisztességes emberek voltak, ami talán összefüggött választott életútjukkal.

A “világiak” el sem tudják képzelni, hogy milyen érzés nap mint nap szembesülni az Egyházat érő előítéletekkel, tudatlansággal, elfogultsággal. Egyáltalán nem látok különbséget az antiszemitizmus leegyszerűsítő és bűnbakkereső mentalitása, és az Egyházat elítélő világi gondolkodás között. Mindkettő ugyanúgy tájékozatlan és átgondolatlan, és kiragadott példák alapján formálja átfogó ítéletét.

Az Egyháznak vannak hibái, bűnei, miként minden szervezetnek – mit tesz Isten, a tudománynak is. A tudományt sem lehet azonosítani a náci orvosokkal, és a tudomány egyéb bűneivel………….minden szervezet sajátja, hogy magán viseli annak a társadalomnak a jellemzőit, gondolkodását, amiből kinő, amihez tartozik. Ezért mondhatom, hogy bár ugyanazon Egyház részei, de például a német és a magyar papság jelentős különbséget mutathat.

Az Egyház szervezetként 40 ezer papot és szerzetest jelent az egész világon, akik egyenként felelnek a saját lelkükért, és számtalan példa van rá, hogy alkalomadtán még Rómával is szembehelyezkednek. A háborút követően bűnös szervezetnek nyilvánították az SS-t, tehát a szervezethez való tartozás is bűnnek számított. Az Egyház tudtommal nem az SS, tehát papnak lenni még nem bűn, és az a paradox helyzet állhat elő, hogy sem a vidéki plébános nem felelős az Egyház hibáiért, sem az Egyház mint szervezet nem felelős a plébános bűneiért, mely bűnök nem mindig olyan természetűek, amelyeket a saját benső normájuk szerint büntetni kellene.

Lehet a magyarországi Egyháznak felróni a pártoskodást, azonban ha ezt a kétségtelenül rosszízű jelenséget kiragadjuk történelmi összefüggéseiből, és nem megértéssel tekintjük, akkor csak hamis vádakat fogunk kreálni…………………….

Sajnálom.

A következő írásomban bemutatom Gallilei példáján keresztül, hogyan vezetik félre az embereket, és hogyan csinálnak mártírt és hőst egy emberből, hogy lejárassák az Egyházat.