Kicsi és nagy – hétköznapi fasizmusok

2009 szeptember 4. | Szerző: akinincs |

Egyik előző írásomban – Nácik és nők – azt boncolgattam, hogy ha valaki, aki történetesen nő, kizárja életéből a külvilágot, és csupán anyának, a családot ápoló és összetartó lénynek tartja magát, akkor akaratlanul is bűnrészessé válhat. Egy nő sem adhatja fel azt, hogy nem csak nő, nem csak anya, hanem erkölcsi lény is, akinek a saját módján, de reagálnia kell az őt körülvevő világra.

Azt a típust, aki ezt valójában elmulasztja, Jegaban látom megtestesülni. Már régóta figyelem a viselkedését, a kommentjeit, és azokból olyan kép bontakozott ki, amit én negatívnak látok, és nem tudok tisztelni.

Ennek ellent lehet vetni, és Jega hozzám intézett írásában – Levél Fülöpnek – hangsúlyozza is, hogy ő saját bevallása szerint antirasszista és antináci, fel tud sorolni olyan feddhetetlen embereket (nőket), akiket tisztel, és ha kutakodnánk az írásai között, akkor bizonyára olyat is találnánk, amelyikben állást foglal valamelyik kirívó, botrányos, a világban zajló esemény ellen.

Jega ugyanazt a hibát követi el, mint általában a többség. Könnyű a híradóban látható botrányokra erkölcsileg reagálni. Könnyű sokak által elismert, híres embereket tisztelni. Csakhogy az igazi választásaink, az igazi megmérettetéseink a hétköznapok világában, a saját környezetünkben zajlanak. Nekünk kell helytállnunk, nem a példaképeinknek. Észrevesszük-e azt, ami tiszteletre méltó? Felismerjük-e a rosszat? A jelenségek sohasem egyértelműek, és az egyszerű elme hajlamos a látszat alapján ítélni.

Jega bevallottan antifasiszta, ezért sértettségében elmegy panaszkodni egy olyan blogba, ahol vérdíjat tűztek ki rám, és azt hirdetik, hogy a személyes adataimért fizetnek. Mi más a fasizmus, ha nem ez? És mi lenne beszédesebb egy ember antifasizmusáról és erkölcsiségéről, mint az, hogy milyen társaságba jár, hol keres szövetségeseket? És a vicc az, hogy egy másik bevallottan antifasiszta, Nyomkereső hozta létre álnéven azt a blogot………

Mert elmondanám, hogy a fasizmus alapvetően nem ideológia, hanem annak az indulatnak a politikai formája, amelyik haragot, sértettséget és gyűlöletet érez az iránt, amit nem tud maga alá gyűrni, amit nem tud megérteni, ami sérti a létét, ami más, amit irigyel. A fasizmus lényege bebizonyítani az ellenségről, hogy buzi, nyomi, sánta, béna, férfiatlan, selejt, nem az, aki, hátsó szándékai vannak, perverz……. A fasizmus nem ellenfelet lát a másikban, hanem ellenséget, akit fel kell szólítani, hogy takarodjon, mert nincs joga létezni. A fasizmus, ha tehetné, nem szólítaná fel ellenségét, hogy takarodjon, hanem nyakonvágná, és ha tehetné, még ezen is túlmenne. A többi kicsi fasiszta pedig helyesel, mert azt mondják, hogy megérdemli, mert gyűlöletük és sértettségük felülírja bennük a humánumot, és nem veszik észre, hogy mihez asszisztálnak….

Jega azt hirdeti, hogy antifasiszta. Szerintem meg nem az, és ezt most bemutatta. Csupán lényegében amorális, ezért soha nem fogja érteni, hogy mi történik körülötte, de ezt elrejti a nagymamás leereszkedése mögé, amivel engem is gyakorta buksin símogatott. Elrejti magát nemes eszmék, idézetek és neves emberek mögé. Csakhogy valamikor azokat az értékeket meg is kellene valósítani. 

A helyzetet reménytelennek érzem. Aki a kicsi dolgokban nem hű, tehát a kis dolgokat nem tartja fontosnak, az a nagyokban is el fog bukni…………Jega elbukott. Vannak tettek, vannak gondolatok, amelyek mindent felfednek, és feleslegessé teszik, hogy az illető életét, gondolatait tanulmányozzuk. Az antifasiszta Jega egy olyan blogban kesereg, ahol vérdíjat tűztek ki egy emberre – történetesen rám. Mit kellene még Jegáról tudnunk ezek után? Hogy tiszteli Szent Terézt?

Egyesek azt mondják, hogy békétlenséget hoztam, felbontottam a közösséget, és én vagyok a hibás. Akinek azonban van némi értelme, az túllát a háborún, és felismeri, hogy a jelenlétem által az embereknek olyan arcát ismerhette meg, amely nélkülem árnyékban maradt volna. Elvált, hogy kiben van belső norma, szuverén személyiség, tartás………. Ez a legfontosabb…………….