Az intézmény lelke
2009 szeptember 14. | Szerző: akinincs |
Nem értem: Levendulás bizonyos felvetéseiben olyan bűnöket tulajdonít a vallásoknak, amelyek valójában nem a vallások természetéből fakadnak, és olykor még saját hitvallásukkal is ellentétben állnak. A válasz tehát nem a vallások elemzése, hanem az emberi civilizáció sajátosságáé, az intézményesülésé. Az intézmény saját logikát követ, amely olykor kisiklathatja azt az elvet is, amely az intézményt létrehozta.
Az intézmény, legyen szó államról, egyházról, tudományról, hivatalról, iskoláról, saját törvényszerűségekkel rendelkezik, amelyek olykor fölébe nőnek morális, hitbéli megfontolásoknak is. Az intézmény mint létező és “élő” organizmus mindegy, hogy milyen formát ölt (mi az ideológiai tartalma), mert minden intézményre ugyanazok a mechanizmusok, veszélyek és pozitívumok érvényesek.
Akármelyik intézményt tanulmányozzuk, azt láthatjuk, hogy egyik sem egységes, mindenkor belső csoportok “harca” zajlik, amely nem csak ideológiai küzdelem lehet, hanem pozícióharc, generációs ellentétből fakadó küzdelem…stb….
Minden intézményben vannak konzervatívok, akik mindenféle változást/reformot elleneznek (lustaságból, érdekből, szellemi beszűkülésből, félelemből….túlzott ragaszkodásból a hagyományokhoz….).
Vannak reformerek, akik általában nem pusztán az újdonságok bevezetéséért küzdenek, de ez összekapcsolódik azzal a törekvésükkel, hogy a régieket háttérbe szorítva ők kerüljenek pozícióba. Egyébként a közfelfogással ellentétben nem mindig pozitív a reform. Olykor teljesen fel akarja oldani az intézmény eredeti szellemiségét. Ezért a konzervatívoknak is van pozitív szerepe: ellensúlyt képeznek a féktelen reformtörekvésekkel szemben.
Vannak felvilágosultak, akik ugyan pozícióban vannak, de nyitottak a változások előtt, ha azt értelmesnek látják.
Vannak hatalomtechnikusok, akiknek nincs igazi meggyőződésük, de igyekeznek a nyerteshez csatlakozni – remek érzékük van az időzítéshez. Kiszimatolják, hogy mikor kell váltani.
Vannak elhivatottak, akik még az intézmény érdekét és létét is feláldoznák azért, amit helyesnek hisznek. A realitásoktól viszolyognak, a kompromisszumban bűnt látnak.
Vannak hivatalnok-típusok, akiket nem az érdekel elsősorban, hogy mi az uralkodó ideológia, kiteljesedésüket az intézmény üzemeltetésében találják meg. Pragmatikusak, egyfajta racionalitást képviselnek, és ellenérzéssel viseltetnek az elvszerűség, az irracionalitás, a kockázatvállalás iránt.
Vannak egyszerű, tisztességes tagok, akik mélyebben nem értik az intézményi folyamatokat, az intézményi jelleg is idegen tőlük, mégis elkötelezettek (ők a gyalogok), és akiben hiteles vezetőt látnak, azt szinte feltétlenül követik.
Vannak haszonlesők, karrieristák. Vannak dogmatikusok. Vannak zsenik, vannak szabálytisztelők, vannak korruptak, vannak értelmesek és buták, vannak távlatokban gondolkozók, vannak szűklátókörűek……………
Minden intézményt ezen csoportok közötti viszony határoz meg. Minden intézményben harc zajlik, mert a régiek, a pozícióban levők hajlamosak a fiatalokat, az újítókat gátolni, gáncsolni.
Minden intézmény természetéből fakadóan gyarapodni akar, hatalmát és befolyását növelni. Ez nem feltétlenül hatalom- és bírvágyból fakad, hanem a dolgok természetéből. Minden intézmény fontosnak tartja magát, és a saját igazságát, logikáját akarja érvényesíteni. Minden intézmény hajlamos a túlkapásra: fékek nélkül el is pusztíthatja külső-belső ellenfeleit. Minden intézmény magában hordja az elittudat kialakulásának lehetőségét, és az ebből fakadó csapdákat. Minden intézmény telhetetlen, vagyis nincs az az erőforrás, aminél többet már ne igényelne.
Minden intézményt fenyeget az a veszély, hogy belterjessé válik, elszakad attól a világtól, amelyhez amúgy tartozik, és életidegenné válva roncsolja a társadalmat, amelyet amúgy szolgálni hivatott…..
Minden intézménynek van vagyona – épületei, eszközei, tagjai. A “vagyon” kiszolgáltatottá teszi az intézményt. Egy független személy, ha nagyon erős benne az erkölcsi törvény, akár könnyedén lemondhat életéről, vagyonáról is. Egy intézmény, amelynek ugyan lehet egyszemélyi vezetője, ennél sokkal erőtlenebb és kiszolgáltatottabb. A politikai hatalom mindig képes volt arra, hogy a saját befolyási övezetében az intézményt elfoglalja, saját embereivel töltse fel. Ezért ha olykor egy intézmény képes is erkölcsi alapon szembeszegülni a hatalommal, kockáztatva létét, valójában csak pillanatnyi problémát okoz. Mivel egyetlen intézmény sem homogén massza, ezért a hatalom az intézményen belül is könnyedén talál olyanokat, akik vagy jóhiszeműségből, vagy őszinte hitből, vagy érdekből a hatalmat kiszolgálják, és felváltják az elvhű vezetőket (az Egyház viselkedése a háború alatt az intézményi lét kiszolgáltatottságát és dilemmáját példázza).
Az intézmény működése és fejlődése a benne foglalt csoportok létén és egymást kiegyensúlyozó szerepén múlik. Bármelyik csoport kerül túlsúlyba a többi rovására, azt az intézmény sínyli meg, és torzuláshoz vezet.
Mindezeket a törvényszerű jelenségeket vádként megfogalmazni a vallási intézményekkel szemben leegyszerűsítés, mert ha a tudomány történetét nézzük, amely szintén intézmények, társaságok, akadémiák története, ugyanezeket a jelenségeket tapasztalhatjuk. El kell választani azokat a jelenségeket, amelyek szorosan csak a valláshoz tartoznak, és más területen nem mutathatóak ki, attól, ami általános és emberi. Ami emberi, ami természetes, azt nem kellene speciálisan a vallások számlájára írni………..
Íme egy tömör és lényegretörő idézet:
“intézmény, intézményesülés – Az intézmény fogalmát a szociológia (és például a közgazdaságtan institucionalista irányzata) a mindennapi szóhasználatnál tágabb értelemben használja: intézménynek tekint minden, emberek egy bizonyos csoportja által közösen végrehajtott cselekvést, s az ehhez kapcsolódó osztályozásokat, szabályokat, értékeket. A futó, esetleges interakciók során a partnerek által kialakított ad hoc szabályok, normák, várakozások megszilárdulása, állandósulása intézményesülésnek tekinthető. – Az intézmények (a szocializáció, a szabályok és értékek interiorizálása révén) jelentős mértékben meghatározzák a bennük résztvevő egyének cselekvését, de még identitását és gondolkodását is. Ezáltal az intézmények jelentős mértékben felszabadítják az egyéneket a helyzetdefiníció terhe alól, segítik eligazodásukat a világban és együttműködésüket más egyénekkel, ugyanakkor korlátozzák szabadságukat és szabályozzák cselekvéseiket is. Az intézmények társadalmi szabályozó szerepe azonban sosem mindenre kiterjedő, még az ún. totális intézményekben (börtön, elmegyógyintézet) sem.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp. Teljességgel egyetértek azzal, amit írsz az intézményekről. Kár, hogy úgy kezdted, nem érted, miért tulajdonítok bűnöket a vallásoknak. Talán, mert nem olvastad figyelmesen, amit írtam. Hadd idézzem magam: “Vallással, hittel nincs nekem bajom az égvilágon semmi. Hanem, annál inkább a hit nevében prédikálókkal, az „igehirdetőkkel”, a vallási vezetőkkel, a hitszónokokkal, a prófétákkal, végső soron az egyházakkal.” Tehát az intézményesüléssel, amiből aztán a sok probléma gerjed.Erről próbálok gondolkodni, és persze, kiragadott példákkal keresem azok kapcsán a miérteket…Amire aztán írtál most egy kiváló összefoglalót, amit ezúton köszönök, kár,hogy ezen a fórumokon kevesekhez jut el.
Kedves Levendulás!
A szóhasználatom nem véletlen. A vallás ugyanis elválaszthatatlan az intézményesüléstől. A vallás maga az intézményesült hit – ezért amikor vallást mondok, veled ellentétben az intézményt is összekapcsolom vele………….Az intézményesülés annyira a civilizáció sajátja, hogy nélküle nem lenne semmi……………….Én nem is támadnám az intézményi létet, sokkal inkább tartom fontosnak azt a kérdést, hogyan lehet az intézményeket kívülről vagy belülről a megfelelő mederben tartani.
Megint csak azt tudom válaszolni, hogy az egészet megértve tudjuk a kiragadott példákat értelmezni. Az összefüggések, az alapok nélkül a példák sem érthetőek………
Kedves Fülöp, szavadat ne feledd. : „A szóhasználatom nem véletlen. A vallás ugyanis elválaszthatatlan az intézményesüléstől. A vallás maga az intézményesült hit – ezért amikor vallást mondok, veled ellentétben az intézményt is összekapcsolom vele………… „az iszlámnak például nincsen egyháza, az igehirdető szorosan a közösségéhez tartozik „ hmm….
Én tehát mondjuk hiszek valamiben, (Lehetne Allah, Isten, Zeusz, Világegyetem Nagy Építőmestere stb.) (tehát, vallásos vagyok?) De az intézményeknek, amelyek önjelölt szócsőként működnek, miért is kellene hinnem? Nehezen vagyok meggyőzhető arról, hogy vallás és intézményesülés elválaszthatatlan…
Derűs hétvégét ! 🙂
Kedves Levendulás!
A vallás attól vallás, hogy nem egy ember tartozik hozzá. Abban a pillanatban, hogy emberek hitbéli közösséget alkotnak, és mint minden közösségben felosztják egymás között a feladatokat, közös szabályokat alakítanak ki, amelyeket azután az újonnan belépőknek is el kell fogadniuk, akkor már intézményesülésről beszélünk.
És bizony, egy ilyen önkéntes közösségben is lesz olyan, aki több energiát és munkát fektet ebbe a hitbe, mélyebb lelki életet él, mint a többi – és bizony, ő lesz azután a pap. Magától……egy természetes csoporton belüli kiválasztódás útján…………
Nincs ebben sem ördöngösség, sem hatalomvágy. Ez a dolgok menete. Nem lehet mindenki művész, filozófus, mérnök, és pap sem…………
vikipedó ezt írja:
“Tágabb értelemben egy vallás a hitelvek és a vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, ami általában megkísérel magyarázatot adni a létező dolgok és az emberek létrejöttére, létére, létezésük céljára, legalábbis ez a vallások képe önmagukról.”
meg ezt:
“Vallásosnak nevezzük az embert, aki a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadja.”
ezt csak azért írtam, mert bár nekem a wikipedia “nem a Szent Könyv”, de ha már szóbakerült…
Egyébként sokszor probléma, hogy az emberek a szavakat máshogy értik. Szerintem. Persze nem mindig csak ez a gond, de ez is benne van.
szép estét mindenkinek!
ui. egyébként szervezetlenül semmi nem képes fennmaradni, ez a vallásokkal is így van, és a hittel is valamiféle Teremtő iránt. Csak és kizárólag egyénenként pedig nem létezhetünk itt semmivel kapcsolatban.
Hozzáteszem részemről gondolkodom Levendulás nézőpontján, mert még sok mindent nem értek, abból, amit most mond. Ez nem azt jelenti, hogy az nem megfelelő, csak azt, hogy nem látom át hol a vége.
Kedves P!
Igazad van, de nem pusztán arról van szó, hogy szervezetlenül semmi sem maradhat fenn, hanem arról, hogy közösséget és közös identitást nem lehet szervezettség és bizonyos központosítás nélkül megteremteni…………..Ami Levendulás álláspontját illeti, arról változatlanul az a véleményem, hogy ellenérzésének próbál objektív keretet adni, ezért a vitának/beszélgetésnek korlátai vannak. Nem kaphat igazi lezárást, mert az ellenérzése nem fog megváltozni, legfeljebb az érvei fogynak el………..
Szép hétvégét! Pénz még nem ért ide, gondolom, hosszú az út………..vagy nem küldted elég határozottan. :)))))
Kedves Fülöp!
Amit írtál, tökéletesen ráillik arra az intézményrendszerre is, amiben én dolgozom.
Kedves Fülöp,
nem ért oda? Igen, minden bizonnyal az én készülékemben van a gond…:))
Az ember ellenérzéseinek mindig oka van, ez az egyik. De miért is ne lehetnének, és miért is kellene megváltoztatni? Minden bizonnyal neki úgy jó, ahogy. MInt ahogy mindannyiunknak. Ha majd mégsem lesz jó, akkor meg nyilván csiszolja/csiszoljuk a köveket-hogy használjam ezt a szókapcsolatot.
Szerintem egy beszélgetésben nem feltétlen cél, hogy valaki meggyőzze bármiről is a másikat (mondjuk ezt megvalósítani nem egyszerű:)). Talán annyi elég, hogy mindenki mutat egy másik szemléletet, amit a többiek vagy tudnak hasznosítani vagy nem. Én örülök, hogy elmondtátok ezeket a gondolatokat.
Szép estét, szép álmokat!
ui. a wikipedián egyébként a vallásnál a vita oldalon van az eredeti szócikk, meg sok blabla vita utána, maga a szócikk nekem nagyon tetszett. Ott meg van határozva az is, hogy a vallás miért is csoportos játék.
Kedves P!
Ismételten megengedő vagy. Azt írod, hogy egy ellenérzésnek is okai vannak, és miért kellene megváltoztatni azokat. A szokásos túlzásommal visszakérdezek: akkor az antiszemita és az antifasiszta ellenérzéseit is így szemléljük? Vagy párhuzamot vonhatunk az előítélet ellenszenve és elutasítása, vagy a tényleges ismeretek alapján formálódó ellenérzés közé? Tényleg mindegy, hogy valaki mi alapján ítél? Tényleg nem kell harcolnunk magunkban (is) az alaptalan ítéletek ellen? Nem kell megfontoltságra törekednünk?
Azt is írod, hogy neki is jó, miként mindannyiunknak. De kérdem: ha az ember szellemi restségből megengedhetőnek tartja a féligazságokból fakadó ítélkezést, akkor milyen tagja lesz a társadalomnak? Milyen döntéseket fog hozni?
Amúgy formálódik a válaszom, amivel adós vagyok.
Kedves Fülöp, nem tudom, lehet igazad van, és valamiféle szellemi restségből fakadóan midenkinek “megengedek” mindent.
De az is lehet, hogy nem. :))
Nem egészen tudom, hogy magyarázzam el neked, hogy az ember az nem valamiféle buta ösztönlény (még ha nagyon sokszor úgy is tűnik), hanem képes a racionális gonolkodásra is, ha megengedik neki. Képzeld, az ember olyan, aki megfelelő környezetben képes a rendelkezésére álló információk alapján megfelelő döntést hozni. Megfelelő környezeten azt értem, hogy nem kaszabolják le afejét, mondják el (esetenként) túlzóan ilyennek meg olyannak, amivel táplálják benne az emberektől, a más gondolatoktól való elidegenedést. Ha nem engedik meg valakinek, hogy létezzen, ő sem fogja megengedni másoknak. Ha nem engedik meg neki, hogy legyen saját véleménye (bármilyen is az) ő sem fogja megengedni, hogy legyen valakinek másmilyen-amit aztán össze tud hasonlítani. Sőt, ha engedik, magától össze fogja hasonlítani!
Például annak, akinek ütik a fejét, hogy menjen az iskolába, biztos lehetsz benne, hogy bármi, amit ott hall, egyik fülén be, a másikon ki. Ahelyett, hogy felkeltenék az érdeklődését, rá akarnak erőszakolni valamit.
Én ezt gondolom.
Nincs ezekkel a dolgokkal semmi gond, amit írsz, igazad van, legyünk megfontoltak, ne alaptalan, vagy jelen esetben egyoldalú dolgok alapján döntsünk. Mondom: nagyon igaz, szerintem.
Mindenfelől riogatnak minket a világgal és az emberekkel kapcsolatban-ömlik ránk a dolgok negatív oldala. Így minden bizonnyal vannak dolgok, amikről meglehetősen hiányos, vagy egyoldalú információkkal rendelkezünk. De ez még nem jelenti azt, hogy nem lennénk kiváncsiak a másik oldalra is. De addig, amíg nem fogadják el, hogy most ezt látjuk, hanem rögtön le ilyen-olyanoznak minket, kis butákat, ahelyett, hogy minden plusz körítés nélkül elmondanák, hogy hé, figyelj, van ám még ez is, meg az is, addig biza megmaradunk így. 🙂
Ha valaki ezen változtatni kívánna (illetve, szeretné, mert úgy gondolja, az lenne a helyes, ha változtatnánk az elgondolásainkon), az vértezze föl magát megértéssel, és türelemmel. Mert, ha lekaszabolják a fejünket, nem lesz mivel gondolkodni. 🙂
Jó éjszakát, jó pihenést!
Kedves P!
Kutyafuttában most csak annyit, hogy a szellemi restséget nem rád értettem, hanem mindannyiunkra, mint reális és jellemző veszélyt……….:))
………..gondolom ismered a Mester és Margarita azon jelenetét, amikor Woland arról beszél, hogy másodlagos frissességű hal nincsen……..olykor az is hozzátartozik a dolgokhoz, hogy nevén nevezzük azokat…………(még folytatom) :))
Szép napot! 🙂
Kedves Fülöp, értem.
Nem emlékszem, kinek mondja, mikor?
szép estét, jó pihenést!
Kedves P!
A színházi büfésnek mondja, amikor az a halas szendvics árát akarja elkérni Wolandtól………………szerettem volna írni egy módszertani elemzést arról a felvetésed miatt (Galilei), hogy miként állapíthatjuk meg egy történetről, hogy valószerű-e, tehát igaznak tekinthető-e. Azonban beletört a bicskám a kellő szellemi energia hiányában…………..
Ezért most csak annyit mondanék, hogy Galilei korában a könyvnyomtatás már majd kétszáz éve létezett, és a tudósok előszeretettel írogattak könyveket, tehát a tudománytörténet nem a vaksötétben tapogatózik. Az Egyház pedig mint hivatal, mindent feljegyzett, megőrzött, és a Vatikáni Levéltár eléggé érintetlenül vészelte át az időket (talán Napóleon fosztogatta)………..Tehát nagyon sok részlete megbízhatóan rekonstruálható Galilei történetének, korának………….
Ezen felül, amit nem tudtam kifejteni, minden történetnek van egy vizsgálható valószínűségi tartománya.
huh……….:)))
Szép napot! :)))