Annak, akit illet

1.0qui est nihilhttps://quiestnihil.cafeblog.huakinincshttps://quiestnihil.cafeblog.hu/author/akinincs/Annak, akit illetI. rész A férj zaklatottan állít haza, cipőit a sarokba rúgja, a táskáját pedig türelmetlenül az asztalra csapja. Közben felesége rendíthetetlen nyugalommal tesz-vesz a szobában, mintha észre sem vette volna az iménti jelenetet. A férj meglepetten várakozik, hátha megkérdik tőle, mi baja. Vár, de semmi nem történik, sőt, az asszony elkezd halkan dudorászni. Férj leküzdve értetlenségét belekezdene a mondandójába, ám az asszony az első szóra leállítja: - Ne is folytasd, kérlek! Gondolom, megint munkahelyi konfliktus a főnököddel, mint a múltkor. - Egyszerűen kapcarongyként kezel........ - Most hagyd abba! Ez a te verziód. Kíváncsi lennék, hogy ő mit mondana. - Dehát te az én feleségem vagy!? - Ez aljas megjegyzés volt. Te azt várod tőlem, hogy elfogult legyek az irányodban? Csak úgy alkothatnék ítéletet, ha mindkét felet meghallgatnám. Ha majd elhozod a főnöködet, és megadod neki a védekezés jogát, akkor lesz korrekt ez a megbeszélés. Addig azonban nem vagyok hajlnandó belemenni, hogy engem támaszként használj a mindennapi életedben! - Dehát nem arról szól a házasság, hogy támaszkodhatunk egymásra? - Drágám! Ha hagynám, hogy te itt előadd a szubjektív sérelmeidet, amelyek vagy úgy történtek, vagy nem, akkor elvesztegetném az időmet, amelyet hasznosan is eltölthetnék. Gondolj bele: tanulhatnék nyelveket, művelődhetnék. Ehelyett a piszlicsáré gondjaidat kell hallgatnom. Ráadásul a kínjaim nem érnek véget a beszélgetéssel, hiszen én empatikus lényként cipelem tovább a problémáidat. Ne legyél önző! Rosszat akarsz nekem? - Bocsáss meg, hogy ki akartalak használni! - Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! Felháborít a viselkedésed! Nem is gondolsz bele, hogy miközben a főnöködre panaszkodsz, lejáratsz előttem egy másik embert, akivel ki tudja, talán még barátok is lehetnénk, ha te nem mószerolnád be. Ha majd egyszer netán elválunk, talán még a férjem is lehetne. Meg akarod fúrni a jövőbeni kapcsolataimat is? Milyen jellemtelen emberhez mentem feleségül?! - Ígérem, soha többet nem mesélek a konfliktusaimról. Belátom, nem voltam tekintettel rád. II. rész Feleség arra riad az éjszaka közepén, hogy férje álmatlanul hánykolódik, és teljesen le van izzadva. - Mi bajod, szívem? Már hetek óta látom, hogy nő benned a feszültség. - Nem bírom tovább. Nem lehet hazugságban élni. Azt hittem, lehet, de nem. - Hazugság? Én bíztam benned, mindig azt hittem, hogy a kapcsolatunkat az őszinteség jellemzi. - Én is, de megbotlottam három hete. Azt hittem, nincs jelentősége, hogy csak egy piti hazugság, hogy nem történt semmi, hogy majd az idő eltemeti. De nem. A lelkiismeretem élesztőként duzzadt az idő előrehaladtával, a hajam hullani kezdett, és úgy éreztem, ha továbbra is hazugságban élek, mindent elveszíthetek. - Dehát mit tettél? Csak nem?! - Teljesen mindegy, mit tettem, a kicsi és a nagy hazugság között semmi különbség. Rombolja a bizalmat, becsapja a másikat, miközben a lelkiismeret egyre csak vádaskodik. Nem tudom, meg fogsz-e bocsátani valaha is. Én nem tudok magamnak. - Úristen! Mondd ki, mi nyomja a lelkedet! Ha mást nem, legalább megkönnyebbülsz. A többit majd meglátjuk. - Szóval három hete, amikor azt az egzotikus levest főzted, én lelkendeztem, hogy milyen finom, pedig pocséknak találtam, túl volt fűszerezve, sós volt, és zavaros. - Köszönöm, hogy őszinte voltál. Ez egy kapcsolatban nagyon fontos. Remélem, többet nem fordul elő. Remélem, egy életre megtanultad, hogy a hazugság mennyire romboló tud lenni. - Tartozom még egy vallomással. - Szeretlek drágám! Ez az őszinteség éjszakája! Mondd hát! - Tudod, amikor arra az estélyre mentünk, akkor megkérdezted, hogy nézel ki, és én büszkén azt mondtam, hogy gyönyörű vagy, és még csókot is nyomtam az orcádra. Nem volt igaz. A felsődet nagyon előnytelennek éreztem, és a frizurád nem is ment a ruhához. - Szívem, soha nem volt ízlésed! Mit képzelsz? Hogy akármilyen sértést lenyelek? Menj te a jó büdös francba! Tuskó!rich