A romantikus vadember

1.0qui est nihilhttps://quiestnihil.cafeblog.huakinincshttps://quiestnihil.cafeblog.hu/author/akinincs/A romantikus vademberA "civilizáció" keretei között élő emberként hajlamosak vagyunk idealizálni a törzsi keretek között élőket, illetve a történelem előtti korok emberét. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak minket fertőzött meg a pénz, az arany, a rang, a pompa, és a "vadember" jelképezi számunkra a romlatlanságot, ártatlanságot. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az arany rontott meg minket (itt az aranyat szó szerint értjük), és arany nélkül paradicsomi állapotok uralkodnának. Ez az egész elgondolás sokkal inkább árulkodik a mi felfogásunkról, mint a valóságos "vademberekről". Két hibát követünk el, amikor ezekben hiszünk. Az egyik, hogy nem vesszük észre, nem kell ahhoz az aranynak léteznie, hogy a tulajdonlás révén az egyik ember többet, a másik kevesebbet birtokoljon, és ez irigységet, versenyt, konfliktust szüljön. A másik hiba, hogy azt feltételezzük a vadakról, hogy egész életük puszta praktikus gondolkodás, amelyben az "arany" haszontalan, hiszen nem lehet vele semmit kezdeni, nem jó vadászatra, nem jó evésre, és egyáltalán, semmire sem jó, "pusztán szépen csillog". Szerintem az igazi primitívség az, amikor a világot hasznos és haszontalan dologra osztjuk fel racionális megfontolásból, és értéktelennek vesszük a haszontalan dolgokat, vagyis azokat, amelyek feleslegesnek hatnak a mindennapi élethez. Csakhogy a vadember nem primitív, ezért szüksége van haszontalan dolgokra, amelyek értéket képviselnek a szemében (melyekről még az éhhalál szélén sem biztos, hogy lemond). Az értékrangsor egyébként már a táplálkozással megjelenik. Vannak értékesebb csemegének számító gyümölcsök, amelyeket nehezebb megszerezni, ritkábbak, és kevesebb ideig teremnek. Ezek birtoklása vagyont jelenthet, hiszen nem egy-egy arányban lehet mondjuk húsra cserélni, hanem mennyiségéhez és súllyához képest jóval többre akár. Ez arra ösztönözheti a vadembert (a törzset), hogy szükségleteinél többet gyűjtsön csere céljából, a termőterületeket ellenőrizze, azok felett kizárólagos jogot szerezzen, és azt megvédje azokkal szemben, akik a haszon reményében meg akarják kaparintani. Lám, még csak egy ritka és ízletes gyümölcsről beszélünk, de már megjelent az érték fogalma, a birtoklás, a kereskedelem, a háború, az érdek - arany pedig még sehol sincsen. Ebben az esetben a gyümölcs maga tölti be az arany szerepét. Aki birtokolja, az hatalommal bír - ugyanis aminek meghatározott értéke van, az nem csupán egy másik árura cserélhető valamilyen átváltási arány megállapításával, hanem szolgálatra, szolgáltatásra is. Nem csak a termény, a hús, a szerszám árucikk ugyanis, hanem az ember maga, a hűsége, az ereje, a segítsége.......... Akik a vadembert idealizálják, azok valójában a dolgok természetét nem értik, ezért tehetik meg bűnbaknak az aranyat, pedig az arany csupán egyféle megtestesülése egy örök törvényszerűségnek.rich