<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>qui est nihil</provider_name><provider_url>https://quiestnihil.cafeblog.hu</provider_url><author_name>akinincs</author_name><author_url>https://quiestnihil.cafeblog.hu/author/akinincs/</author_url><title>Farkasok között</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman; FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;Egy régi kínai történetben a nemes nagyúr fájdalmas arccal téblából a folyóparton. Egy öreg halász ráismer, és megkérdezi, hogy mi dolga ezen a kietlen, elhagyatott vidéken. A nagyúr válaszában elpanaszolja, hogy manapság a nemességet, jóságot nem becsülik, és a gazemberek érvényesülnek - ő pedig látva a világ hanyatlását, önkéntes száműzetésbe vonult. A halász ezt hallva kineveti, és azt kérdi tőle, hogy ugyan&nbsp;milyen sorsra jutna a világ, ha minden igaz ember száműzné magát, továbbá megajándékozza az önsajnálkozó főurat egy népi bölcsességgel: &quot;ha tiszta a víz, mosd benne a fejedet, ha zavaros, mosd a lábadat!&quot;. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman; FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman; FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;Egy másik, már japán történetben a régi barát ellen fegyvert ragadni kénytelen szamuráj nagyúr azon kesereg, hogy testvér és barát ellen kell harcolni. Tanácsadója azt válaszolja neki, hogy bizonnyal az a világ lenne jó, amelyben az összetartozás felbonthatatlan lenne, a hűség pedig megingathatatlan, azonban ez a káosz világa, ahol bizony a testvér támad a testvérre, a barát pedig árulóvá válhat - és nekünk ebben a világban kell helytállnunk. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman; FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman; FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;Ezzel a két történettel szeretnék egy picit adózni annak a mindannyiunkat sújtó átoknak, hogy olykor farkassá kell válnunk, vagy elpusztulunk, és felfalnak minket azok, akiket nem korlátoz erkölcsi, szellemi megfontolás. A történelem, és az emberi sors már csak arról szól, hogy a legjobb szándék sem érvényesülhet, ha valaki rögeszmésen ragaszkodik az erkölcsös, tiszta eszközökhöz - mert menthetetlenül kisiklatják az ordasok. Nem azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert ez felmentést adna minden alól. Inkább azt mondom, hogy a cél akarása érdekében olykor fel kell áldoznunk a lelkünk jobbik felét. A helyes út&nbsp;választása nem öncélú, nem lehet öncélú. Azzal, hogy helyes döntést hozunk, hogy a világot a jó irányba formáljuk, mások sorsát is&nbsp;befolyásolhatjuk. Aki lemond a helyes célról csak azért, mert be kell sározódnia, az&nbsp;végső soron önző, aki nem képes a saját lelkéről&nbsp;lemondani mások érdekében (ugyanakkor ez&nbsp;egy feloldhatatlan dilemma is: mi az a pont, ahol már önmagunkat kell választanunk a többiek ellenében), és képtelen felmérni, hogy milyen törvények igazgatják azt a világot, amelybe születése kényszerítette..........&nbsp;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>