Annak, akit illet

2010 március 3. | Szerző: |

I. rész


A férj zaklatottan állít haza, cipőit a sarokba rúgja, a táskáját pedig türelmetlenül az asztalra csapja. Közben felesége rendíthetetlen nyugalommal tesz-vesz a szobában, mintha észre sem vette volna az iménti jelenetet. A férj meglepetten várakozik, hátha megkérdik tőle, mi baja. Vár, de semmi nem történik, sőt, az asszony elkezd halkan dudorászni. Férj leküzdve értetlenségét belekezdene a mondandójába, ám az asszony az első szóra leállítja:


– Ne is folytasd, kérlek! Gondolom, megint munkahelyi konfliktus a főnököddel, mint a múltkor.


– Egyszerűen kapcarongyként kezel……..


– Most hagyd abba! Ez a te verziód. Kíváncsi lennék, hogy ő mit mondana.


– Dehát te az én feleségem vagy!?


– Ez aljas megjegyzés volt. Te azt várod tőlem, hogy elfogult legyek az irányodban? Csak úgy alkothatnék ítéletet, ha mindkét felet meghallgatnám. Ha majd elhozod a főnöködet, és megadod neki a védekezés jogát, akkor lesz korrekt ez a megbeszélés. Addig azonban nem vagyok hajlnandó belemenni, hogy engem támaszként használj a mindennapi életedben!


– Dehát nem arról szól a házasság, hogy támaszkodhatunk egymásra?


– Drágám! Ha hagynám, hogy te itt előadd a szubjektív sérelmeidet, amelyek vagy úgy történtek, vagy nem, akkor elvesztegetném az időmet, amelyet hasznosan is eltölthetnék. Gondolj bele: tanulhatnék nyelveket, művelődhetnék. Ehelyett a piszlicsáré gondjaidat kell hallgatnom. Ráadásul a kínjaim nem érnek véget a beszélgetéssel, hiszen én empatikus lényként cipelem tovább a problémáidat. Ne legyél önző! Rosszat akarsz nekem?


– Bocsáss meg, hogy ki akartalak használni!


– Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! Felháborít a viselkedésed! Nem is gondolsz bele, hogy miközben a főnöködre panaszkodsz, lejáratsz előttem egy másik embert, akivel ki tudja, talán még barátok is lehetnénk, ha te nem mószerolnád be. Ha majd egyszer netán elválunk, talán még a férjem is lehetne. Meg akarod fúrni a jövőbeni kapcsolataimat is? Milyen jellemtelen emberhez mentem feleségül?!


– Ígérem, soha többet nem mesélek a konfliktusaimról. Belátom, nem voltam tekintettel rád.


 


II. rész


Feleség arra riad az éjszaka közepén, hogy férje álmatlanul hánykolódik, és teljesen le van izzadva.


– Mi bajod, szívem? Már hetek óta látom, hogy nő benned a feszültség.


– Nem bírom tovább. Nem lehet hazugságban élni. Azt hittem, lehet, de nem.


– Hazugság? Én bíztam benned, mindig azt hittem, hogy a kapcsolatunkat az őszinteség jellemzi.


– Én is, de megbotlottam három hete. Azt hittem, nincs jelentősége, hogy csak egy piti hazugság, hogy nem történt semmi, hogy majd az idő eltemeti. De nem. A lelkiismeretem élesztőként duzzadt az idő előrehaladtával, a hajam hullani kezdett, és úgy éreztem, ha továbbra is hazugságban élek, mindent elveszíthetek.


– Dehát mit tettél? Csak nem?!


– Teljesen mindegy, mit tettem, a kicsi és a nagy hazugság között semmi különbség. Rombolja a bizalmat, becsapja a másikat, miközben a lelkiismeret egyre csak vádaskodik. Nem tudom, meg fogsz-e bocsátani valaha is. Én nem tudok magamnak.


– Úristen! Mondd ki, mi nyomja a lelkedet! Ha mást nem, legalább megkönnyebbülsz. A többit majd meglátjuk.


– Szóval három hete, amikor azt az egzotikus levest főzted, én lelkendeztem, hogy milyen finom, pedig pocséknak találtam, túl volt fűszerezve, sós volt, és zavaros.


– Köszönöm, hogy őszinte voltál. Ez egy kapcsolatban nagyon fontos. Remélem, többet nem fordul elő. Remélem, egy életre megtanultad, hogy a hazugság mennyire romboló tud lenni.


– Tartozom még egy vallomással.


– Szeretlek drágám! Ez az őszinteség éjszakája! Mondd hát!


– Tudod, amikor arra az estélyre mentünk, akkor megkérdezted, hogy nézel ki, és én büszkén azt mondtam, hogy gyönyörű vagy, és még csókot is nyomtam az orcádra. Nem volt igaz. A felsődet nagyon előnytelennek éreztem, és a frizurád nem is ment a ruhához.


– Szívem, soha nem volt ízlésed! Mit képzelsz? Hogy akármilyen sértést lenyelek? Menj te a jó büdös francba! Tuskó!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Magnoliácska says:

    Kedves Fülöp!
    Figyelj jobban arra, amit P mond, mert nagyon félreértetted őt! 🙂

  2. Fülöp says:

    Kedves Magnoliácska!

    Ha igazad van, akkor nagyon rossz bizonyítványt állítottam ki magamról, miután legalább ötször elolvastam, és még a kommented után is kétszer, de még most sem tudom, mit érthettem félre. Hacsak nem te értetted félre az én módszeremet, amely nem más, mint kissé szarkasztikus formában megjeleníteni, hogy mi következik az illető kijelentéseiből. Tehát ez nem P írásának összefolgalása, hanem továbbgondolása ironikus felhanggal.

  3. p says:

    Kedves Fülöp, tisztázzunk valamit: ez nem az én értékrendem. Ezt te gondolod az én értékrendemről. Nagy különbség.
    De a történetek abszurditásán jót nevettem, köszi. :)))
    Mondjuk most látom a kommentben, hogy ez nem is az, hanem az írásom továbbgondolása. Most akkor melyiket gondoltad komolyan?
    De tudod mit, mindegy is, tulajdonképpen lényegtelen.
    Szép estét, jó pihenést! 🙂

  4. Fülöp says:

    Kedves P!

    Valóban pontatlanul fogalmaztam, ezt már az elején is éreztem. Ami a blogodban adott válaszodat, és az ittenit illeti. Természetesen nem gondolom, hogy a leírt szavak visszaadják a mögöttük álló embert. Nem gondolom, hogy reális kép nyerhető az írásokból (melyek sokszor inkább a vágyainkat, elképzeléseinket türközik, mint azt, hogyan éljük a hétköznapokat). Azonban két kiegészítést mégis tennék. A vágyaink, céljaink is kifejeznek belőlünk valamit, és vállalnunk kell a gondolatainkért is a felelősséget. Nem szeretem azt, amikor itt a blogban sokan arra hivatkoznak, hogy nem ismerhetem őket, csak találgatok, mert ezzel azt sugallják, hogy nem vállalják azt maradéktalanul, amit leírtak. Hogy amit leírtak, az nem őket fejezi ki. Hogy van az íráson keresztül megnyilvánuló ember, és van egy egészen más, akit itt senki nem ismerhet igazán. Az általad leírtakból a két abszurd történet egyenesen következik, félreértés nélkül. Azt inkább tudom elképzelni, hogy annyira konkrét esetekre gondolsz, amikor véleményt formálsz, hogy a véleményed végül nem tartalmaz általános igazságokat, csupán helyi érvényűeket, mégis úgy írod meg őket, mint általános érvényűeket. Vagy a következtetéseid következményeit nem gondolod végig…………..

  5. magnoli says:

    A görbe tükrök látványa mosolyra késztet, de csak akkor, ha rápillantva, felismerem az eredetit is.
    Itt csak azt láttam, hogy a te prizmádat tetted elé,és végeredményben csak az jön le, hogy bort iszik és vizet prédikál. De jobban megnéztem, és rájöttem, hogy ez csak a prizma okozata. A háttérben az árny akárki lehetne.

  6. Fülöp says:

    Kedves Magnoliácska!

    Igazán költői a beírásod, de ha ezt leszámítom, nem tudom megfejteni, mit is akarsz mondani. Kérlek, világosítsd meg! 🙂

    Kedves Lé!

    Neked hosszabban szeretnék válaszolni, ezért türelmedet kérem. 🙂

  7. p says:

    úú, Magnoli, ez nagyon jó volt.:) Természetesen a témától függetlenül…mert veszélyes vizek ezek. nem ám:) jó, hogy megosztottad velünk, mert tényleg nagyon jó.
    Kedves Fülöp, Kedves Fülöp, az eleje a kommentednek rendben van részemről, köszönöm. A folytatásban: talán nem voltam elég világos, az én gondolataim Összességéért vállalom a felelősséget, a Tiedekért én teljes mértékben nem tudom. Van, hogy számodra pontatlanul, helytelenül fogalmazok-ez nyilvánvaló, és emiatt elmehet nálad egy teljesen más irányban egy gondolatmenet. De mi ezzel a gond? Én nem sérelmezem, nem hisztizek rajta, nem erőltetem bejegyzéseken keresztül bizonygatván az igazamat, de nem látom annak sem semmi akadályát, hogy miért ne pontosíthatnék (számodra érthetően) később. Vagy miért ne mondhatnám kerek-perec kiegészítések nélkül, hogy ez nem így van. Nem kell elfogadni-többször is elmondtam.
    Ezt az abszurd történetet csak tőled hallottam-hogy ez jött le belőle, akkor nekem miért kellene egyetértsek azzal, hogy ez félreértés nélküli, és csak így elképzelhető.
    Kismilliószor leírtam, hogy én gondolom így – szinte minden témában, így sajnos nem érzem megalapozottnak azt az állításodat, hogy “általános érvényűként” jelentek ki dolgokat (bár biztos olyan is van, elismerem minden további nélkül, de kinek nem? Aki valamennyire őszinte magához, annál ez fel sem merül, mint gond a másikakkal kapcsolatban).
    “sokan” nekem ahhoz mi közöm? Én nem sokak vagyok, mint ahogy Te sem. De attól függetlenül köszönöm, és értékelem, hogy megosztottad velem ezt, és a türelem elvesztését egy témában át tudom érezni.

  8. Fülöp says:

    Kedves P!

    Ha nem haragszol, én semmilyen felhanggal nem ismételgetem a megszólítást.. Sem a kommentem, sem a legutóbbi beírásom nem rólad szól, csak neked. Éppen azért nem, mert két célom van általában. Az egyik, hogy minél általánosabb következtetésekre jussak egy konkrét helyzet kapcsán, a másik, hogy a megszólított félre bízzam, hogy mit tart magára érvényesnek belőle…………ezzel a kiegészítéssel sok megjegyzésed el is esett…………….Az teljesen harmadrendű, hogy te milyen bevezetővel látsz el egy bejegyzésedet. Az, hogy az ember önmagát és a célját hogyan minősíti, egy dolog. A hazug is azzal szokta kezdeni, hogy ő most őszinte lesz. Te talán magad mellett teszel tanubizonyságot azzal szemben, ami a szövegedből átjön?………….Viszont a helyzet az, hogy a türelmem nem pontosan egy adott témában fogyott el, hanem éppenséggel veled szemben. Mindazt amit képviselsz, amit az elmúlt egy hétben sokkal élesebben láttam, mint eddig, nem tudom tisztelni, sőt! Ezért arra kérlek, hogy ne kommentálj többet nálam, mert nem szívesen látlak. Köszönöm.

    ui: annyit még fontosnak tartok elmondani, hogy ez a döntés már a blogbejegyzésed nyomán felsejlett, csak most jutottam el oda, hogy nyilvánvalóvá is tegyem.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!